Igehely: Mt 25:1-13; Kulcsige: Mt 25:13 „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!”
Az Úr Jézus elmond egy példázatot a hallgatóságnak. Van tíz szűz, akik készülnek a vőlegény elébe. De a vőlegény késik. Nem akkor érkezik, amikor várják. A vőlegény késése miatt elalszanak. Éjfélkor felhangzik a kiáltás: Íme, a vőlegény, jöjjetek a fogadására!
Igehely: Mt 24:23-51; Kulcsige: Mt 24:35 „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.”
Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el (35.v.). Minden, ami körülvesz bennünket, mulandó. Péter így írja levelében: az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mikor fog ez megtörténni?
Igehely: Mt 24:3-22; Kulcsige: Mt 24:8 „De mindez a vajúdás kínjainak kezdete.”
A tanítványok feltesznek egy kérdést az Úr Jézusnak: Mikor lesznek ezek, és milyen jelei lesznek a te eljövetelednek? Az emberek mindig számolgatták az idejét, de mindig csúfos kudarcot vallottak. Az Úr Jézus sem válaszolja meg az időpontot, azonban két dolog biztos: 1. Jézus visszajön, és 2.
Igehely: Mt 23:37-24:2; Kulcsige: Mt 24:2 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Jézus Krisztus megjövendöli a templom lerombolását. Már egyszer lerombolták a templomot a babilóniaiak. Isten büntetése volt az a nép bálványimádása miatt. Jézus idejében nem volt bálványimádás, de az igazi istentiszteletet felcserélték formaságokkal, emberi hagyományokkal.
Igehely: Mt 23:29-36; Kulcsige: Mt 23:33 „Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?”
A történelem során Isten népe sokszor elhagyta Istent, és bálványokat tisztelt. Isten prófétákat küldött, hogy a népet felébressze, megtérésre szólítsa fel. A megtérni nem akaró nép azonban mindenképpen el akarta hallgattatni a prófétát, sokszor tömlöcbe vetette, elüldözte vagy megölte.
Igehely: Mt 23:16-28; Kulcsige: Mt 23:19 „Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?”
Jézus rámutat, hogy a farizeusok mennyire nem értik vallásos gyakorlatuk összefüggéseit! Melyik a nagyobb: az áldozat vagy az oltár, a templom vagy a kellékek, a dézsma vagy az igazságos ítélet és irgalmasság?
Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”
A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.
Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.