Igehely: Mt 19:1-15; Kulcsige: Mt 19:6 „Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!”
Ez a téma aktuális mindenki számára: házasság előtt állóknak, házasságban élőknek, a válás szélén levőknek, akik már csak éltek házasságban vagy sohasem fognak házasságban élni. Mert erős házasságok eredményeznek erős társadalmat és erős gyülekezeteket.
Igehely: Mt 18:21-35; Kulcsige: Mt 18:35 „Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő testvérének.”
Vajon ki az, akinek könnyen megy a megbocsátás? Péter azt gondolta, amikor Jézust kérdezte, hogy eléggé jól áll a megbocsátás területén: kész volt akár hétszer is megbocsátani annak, aki ellene vétkezett.
Igehely: Mt 18:15-20; Kulcsige: Mt 18:15 „Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.”
Először négyszemközt, mert az a célod, hogy megtérjen atyádfia.
Igehely: Mt 18:10-14; Kulcsige: Mt 18:12 „Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy el megkeresni az eltévedtet?”
A mi Urunk, Jézus Krisztus megüresítette önmagát, megalázkodott és mindenben engedelmeskedett az Atyának azért, hogy az elveszetteket összegyűjtse és az Isten országába bevezesse.
Igehely: Mt 18:1-9; Kulcsige: Mt 18:5 „És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”
Mennyire furcsa, hogy Jézus jelenlétében (aki a legnagyobb) a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb.
Igehely: Mt 17:14-21; Kulcsige: 17:20 „Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.”
Egy dokumentumfilmben láttam, hogy egy katolikus pap az ördögűzésről beszélt. Azt mondta, hogy általában, amikor ilyen eseményekről olvas vagy hall az ember, kirázza a hideg és libabőrös lesz.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).