Igehely: Zsid 13:8-15; Kulcsige: Zsid 13:12 „Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által.”
Látta Isten, hogy „az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön” (1 Móz 6:5), és nem nézte tétlenül, hanem megtisztította a földet. Isten ma is látja, hogy az emberek szíve és gondolata telve van gonoszsággal, mégis kegyelemmel közelítette meg a bűn kérdését.
Igehely: Kol 1:12-22; Kulcsige: Kol 1:19-20 „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”
Jöhetsz Istenhez úgy, amint vagy, de nem távozhatsz jelenlétéből úgy, ahogyan érkeztél. Mi is történik az Ő jelenlétében? Megszentelődünk, ránk árad az Ő szentsége, és így majd szentként állhatunk meg előtte az életünk végén, mert Krisztusnak a vére megtisztított és megszentelt minket.
Igehely: Ézs 55:6-7; Kulcsige: Ézs 55:7 „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.”
„Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja az Úr. Elegem van az égőáldozati kosokból! A bikák, bárányok és a bakok vérében nem telik kedvem” (Ézs1:11). Amikor Isten azt mondja valamire, hogy nem telik benne kedve, akkor azt nem szabad tovább folytatni. Akkor hogyan tovább?
Igehely: Zsid 9:11-14; Kulcsige: Zsid 9:14 „Akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”
Lelkiekben úgy gazdagszunk, ha közben megszabadulunk és elvesztünk dolgokat. Első hallásra talán ellentmondásos, mégis igaz. Egy olyan képességet kaptunk Istentől, melynek segítségével meg tudjuk ítélni cselekedeteink, gondolataink és életünk értékeit. Ez a lelkiismeret.
Igehely: Ef 1:7-14; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint.”
Az igazi keresztyén a lelki gazdagságot keresi, és azt, hogy tudatosan gyűjtse a lelki kincseket. Az Efézusi levél első fejezete egy himnusz Isten felé azokért a lelki áldásokért, amelyeket Krisztusban kaptunk.
Igehely: Jel 21:5-8; Kulcsige: Jel 21:7-8 „Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál.”
Kedves testvér, elmélkedtél-e már afelett, hogy a hét gyülekezetnek szánt levél mindegyikében (Jel 2-3. rész) ott a kizárólagosságra utaló figyelmeztetés: „Aki győz...”, „a győzedelmesnek” szól az Alfa és az Omega drága ígérete: „Istene leszek annak, az pedig fiam lesz”.
Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).