Igehely: Zsid 10:19-24; Kulcsige: Zsid 10:19-20 „Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által.”
Az igazán nagy értékeket zárva tartják. A templom kárpitja felfoghatatlan értéket takart. Nemcsak őrizte a szentséget, de távol tartott minden gonoszságot is.
Igehely: Zsid 13:8-15; Kulcsige: Zsid 13:12 „Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által.”
Látta Isten, hogy „az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön” (1 Móz 6:5), és nem nézte tétlenül, hanem megtisztította a földet. Isten ma is látja, hogy az emberek szíve és gondolata telve van gonoszsággal, mégis kegyelemmel közelítette meg a bűn kérdését.
Igehely: Kol 1:12-22; Kulcsige: Kol 1:19-20 „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.”
Jöhetsz Istenhez úgy, amint vagy, de nem távozhatsz jelenlétéből úgy, ahogyan érkeztél. Mi is történik az Ő jelenlétében? Megszentelődünk, ránk árad az Ő szentsége, és így majd szentként állhatunk meg előtte az életünk végén, mert Krisztusnak a vére megtisztított és megszentelt minket.
Igehely: Ézs 55:6-7; Kulcsige: Ézs 55:7 „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.”
„Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja az Úr. Elegem van az égőáldozati kosokból! A bikák, bárányok és a bakok vérében nem telik kedvem” (Ézs1:11). Amikor Isten azt mondja valamire, hogy nem telik benne kedve, akkor azt nem szabad tovább folytatni. Akkor hogyan tovább?
Igehely: Zsid 9:11-14; Kulcsige: Zsid 9:14 „Akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”
Lelkiekben úgy gazdagszunk, ha közben megszabadulunk és elvesztünk dolgokat. Első hallásra talán ellentmondásos, mégis igaz. Egy olyan képességet kaptunk Istentől, melynek segítségével meg tudjuk ítélni cselekedeteink, gondolataink és életünk értékeit. Ez a lelkiismeret.
Igehely: Ef 1:7-14; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint.”
Az igazi keresztyén a lelki gazdagságot keresi, és azt, hogy tudatosan gyűjtse a lelki kincseket. Az Efézusi levél első fejezete egy himnusz Isten felé azokért a lelki áldásokért, amelyeket Krisztusban kaptunk.
Igehely: ApCsel 20:1–6, 27:1–3; Igehely: ApCsel 20:4 „Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.”
A thesszalonikai gyülekezetben voltak olyanok is, akik nemcsak lelki testvéreivé váltak az apostolnak, hanem munkatársaivá is. Elkísérték Pált, és együtt küzdöttek vele az evangélium diadaláért. Nemcsak beszéltek a szolgálatról, hanem komoly áldozatot hoztak, amikor veszélyes missziós utakra is elkísérték. Az apostollal együtt szembenéztek a halállal is. Arisztarkhosz ott volt a Rómába tartó hajóúton, és Pállal együtt hajótörést is szenvedett.