Igehely: Jer 51:45-64; Kulcsige: Jer 51:60 „Jeremiás ugyanis leírta egy tekercsre azt a sok veszedelmet, amely Babilont fogja érni; mindazokat az igéket, amelyek megírattak Babilonról.”
Szerájá, a szállásmester, testvére volt Báruknak, Jeremiás próféta írnokának. Szerájá fogságba ment Babilonba Cidkijjával, Júda királyával együtt.
Igehely: Jer 51:15-44; Kulcsige: Jer 51:25 „Én most ellened fordulok, rombolás hegye, aki az egész földet rombolod! – így szól az Úr. Kinyújtom a kezem ellened, lehengerítlek a sziklákról, és égő heggyé teszlek!”
Amikor az Úr fegyelmezni akarta választott népét, Júdát és Jeruzsálemet, a bálványimádásért, a sok vérontásért, lázadásért és minden bűnéért, Babilóniát használta fel eszközként. Isten kalapácsa és fegyvere volt Babilon, aki által Isten összezúzott népeket és országokat.
Igehely: Jer 50:29-51,10; Kulcsige: Jer 50:46 „Babilon elfoglalásának zajától megrendül a föld, jajgatása hangzik a népek között.”
Babilon a büszkesége és kevély viselkedése miatt pusztul el. Izráel és Júda pedig erős megváltójuk, a Seregek Ura segítségével szabadul meg. Babilon lakóira rettegést hoz, Izráelnek és Júdának nyugalmat ad. Babilon megsemmisül, az ÚR népének ügye győzelemre jut (34.v.).
Igehely: Jer 50:1-28; Kulcsige: Jer 50:14 „Íjászok, vegyétek körbe Babilont! Lőjétek, ne sajnáljátok a nyilat, mert vétkezett az Úr ellen!”
Babilon az Isten elleni lázadás városa. Benne a földi dicsőség és emberi hatalom szemben áll Isten népével és városával, a mennyei Jeruzsálemmel. Sok párhuzam van a Jer 50-51 és Jel 17-18 között. Hasznos ezt a négy fejezetet együtt elolvasni.
Igehely: Jer 49:34-39; Kulcsige: Jer 49:39 „De az utolsó napokban jóra fordítom majd Élám sorsát! – így szól az Úr.”
Élám ókori iráni államalakulat volt a Perzsa-öbölben, története önmagában is nagyon érdekes és viszontagságos. Évezredeken keresztül fenyegetést jelentett Mezopotámia népeire. Íjászai híres harcosok voltak (Ézs 22:6).
Igehely: Jer 28:1-17; Kulcsige: Jer 28:13 „Menj, és ezt mondd Hananjának: Így szól az Úr: Fajármot törtél össze, de vasjármot csináltál helyette!”
Az igei üzenet szemléltetése gyakori Jeremiás prófétánál: 11 ilyen jelképes cselekedet van a próféta könyvében.
Igehely: Mk 2:23–28 Kulcsige: Mk 2:27–28 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”
A szombat (nyugalomnap) az emberért lett. Amikor Isten kezdetben a teremtett világot az embernek ajándékozta, legnagyobb, legfőbb ajándéka az volt, hogy a hetedik napot megszentelte. Ezzel meghívta az embert hatnapi munka után önmagához, együtt ünnepelni: Istennel közösségben lenni, vele együtt szemlélni a teremtés, majd a megváltás csodáit (5Móz 5:12–15). Üdvözítőnk magához hív bennünket is, hogy tőle tanuljunk, és nála leljünk igazi nyugalmat. Őnélküle üres minden vallásosság, hiábavaló minden ünneplés és haszontalan minden törekvés.