Igehely: Mt 18:1-9; Kulcsige: Mt 18:5 „És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”
Mennyire furcsa, hogy Jézus jelenlétében (aki a legnagyobb) a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb.
Igehely: Mt 17:14-21; Kulcsige: 17:20 „Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.”
Egy dokumentumfilmben láttam, hogy egy katolikus pap az ördögűzésről beszélt. Azt mondta, hogy általában, amikor ilyen eseményekről olvas vagy hall az ember, kirázza a hideg és libabőrös lesz.
Igehely: Mt 17:1-13; Kulcsige: 17:5 „Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok!”
A közelmúltban alkalmam volt egy csoportban a házasságról és a szexuális együttlétről beszélgetni.
Igehely: Mt 16:13-28; Kulcsige: 16:24 „Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”
Olyanok vagyunk, hogy áldozat nélkül szeretnénk megkapni azt, amire vágyunk.
Igehely: Mt 16:1-12; Kulcsige: 16:12 „Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.”
Ha figyelmesen olvastuk ezt a történetet, észrevehettük, hogy a tanítványok a földi gondolkodás rabjai voltak: „Ők pedig így gondolkodtak magukban: Nem is hoztunk kenyeret!” (7.v.). Ez a földi gondolkodás elvette a figyelmüket Jézus igazi üzenetéről.
Igehely: Mt 15:29-39; Kulcsige: 15:31 „A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.”
Valószínű, sokan találkoztunk már a csodahajhász kifejezéssel. Általában olyan emberekre szoktuk ezt használni, akik nagyon népszerűsítik és támogatják az összejöveteleken történő csodáknak a megnyilvánulását.
Igehely: Jn 3:19–21; Kulcsige: Jn 3:21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Nappal, amikor ragyog a fény körülöttünk, eszünkbe sem jut, hogy világítsunk, de ha beesteledik, lámpát gyújtunk, mert a sötétség nem a mi világunk. Az emberek nem önmagáért szeretik a sötétséget, hanem azért, amit eltakar (például ruhán egy folt). Vannak olyan állatok, melyek kimondottan a sötétséget szeretik, és menekülnek a világosság elől. Szemük visszafejlődik, többnyire teljesen vakok. Így van ez a sötétségben élő emberrel is, akinek szellemi látása nincs, eltompult, érzéketlen.