Mindennapi áhítatok

2020. augusztus 18., kedd

Igehely: Jer 16:1-21; Kulcsige: 16:12 „Ti meg még őseiteknél is nagyobb gonoszságot követtetek el, hiszen ti mindnyájan megátalkodott gonosz szívetek szerint éltek, és nem hallgattok rám.”

Jeremiás azt a parancsot kapta Urától, hogy ne alapítson családot, ne legyenek gyermekei, ne menjen be gyászolók házába, lakodalmas házba se menjen be! Az ő előremutató életmódja, szemléltetése egész élete idejére szólt. Miért volt szükség ennyire drága, nehéz és szokatlan szemléltetésre?

2020. augusztus 17., hétfő

Igehely: Jer 15:5-21; Kulcsige: Jer 15:19 „Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk.”

Bár Manassé, Júda leggonoszabb királya már régen meghalt, a választott nép továbbra is életének hatása alatt volt. Istenről és törvényeiről elfeledkeztek. Ezért Megváltó Uruk elképzelhetetlen haraggal ellenük fordult.

2020. augusztus 16., vasárnap

Igehely: Jer 14:1-15:4; Kulcsige: Jer 14:22 „Tudnak-e esőt adni a népek bálványai? Vagy az ég adja-e a záporesőket? Nem, hanem te, Urunk, Istenünk, benned reménykedünk: hiszen te alkottad mindezeket!”

Mennyire rémítő, kijózanító és tanulságos ez a hasonló értelmű szócsalád: hasztalan, hatálytalan, hiába, eredménytelen, sikertelen! Kiver tőle a veríték. Megtapasztalásától elönt a szégyen és a bosszúság! Lebénít!

2020. augusztus 15., szombat

Igehely: Jer 10:1-25; Kulcsige: Jer 10:10 „De az Úr igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király! Haragjától megrendül a föld, dühével szemben a népek tehetetlenek.”

E cím eszembe juttat egy eseményt. Egyik ifjúsági kirándulás alkalmával, több sátorba is benézve, ellenőriztem a tisztaságot és a rendet. Nagy rumli volt az egyik közepén, de a kupac tetején legfelül egy áhítatoskönyv, aminek az a címe, hogy Krisztus mindenek felett.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”

Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.