Igehely: Jak 1:13-15; Kulcsige: Jak 1:14 „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.”
Az első bűneset óta működik a hibáztatás játéka: mindig a másik a hibás. Egy gyermek sírva mondta, amikor csínytevésen kapták: „az a buta Sátán már megint becsapott”. Némelyek Istent is hibáztathatják: „Ő mindenható, miért engedte meg? Tudta, hogy képtelen vagyok ellenállni”.
Igehely: 2Kor 10:3-4; Kulcsige: 2Kor 10:4 „Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.”
Ezekben a versekben az apostol vallomását olvassuk: testben élünk. Nekünk is meg kell küzdenünk a földi lét nehézségeivel, de nem testi módszereket (huncutságokat) használva. Pál alázatos magatartását félreértették a korinthusiak, ezért igyekszik tisztázni magát.
Igehely: 1Pt 5:7-11; Kulcsige: 1Pt 5:8 „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.”
Az Ige arra tanít, hogy soha nem leszel annyira tapasztalt, hogy már ne támadjon a Sátán. Péter szól a vénekhez (1.v.) és az ifjakhoz is (5.v.), arra biztatva őket, hogy Isten gondviselésére bízzák magukat (7.v.).
Igehely: 1Sám 2:27-36; Kulcsige: 1Sám 2:30 „Ezért így szól az Úr, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól az Úr: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak.”
A Sátán mindig Isten népe ellen ügyködik, és az utóbbi időben egyre jobban támadja a családokat. Mai igénk figyelmeztet, hogy vigyázzunk, mert a Sátán legfőbb célpontja a szolgálattevők családja!
Igehely: Lk 15:11-24; Kulcsige: Lk 15:24 „Mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.”
Igen nehéz dologgal kellett megbirkóznia az apának. Amikor a kisebbik fiú azt mondja, hogy kéri a vagyona ráeső részét, tulajdonképpen azt az üzenetet adja át, hogy bárcsak meghalnál. Aztán végignézi, ahogy a fia összecsomagol és lelép. Vajon mondott egy ‘viszlát’-ot?
Igehely: Kol 2:6-15; Kulcsige: Kol 2:6 „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne.”
Azt mondják, hogy a diófának ugyanolyan terjedelmes a gyökere, mint a lombozata. Mélyen és szerteágazóan benyúlik a talajba és még a ház alapját is meg tudja mozgatni. Vajon nem ilyennek kell lennie a hitemnek is? Növekednie és erősödnie kell.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).