Igehely: Gal 5:22–23; Ef 4:1–3 Kulcsige: Ef 4:2a „…teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel…”
A Szentlélek által újjászült, Krisztusban hívő ember élete nem értelmetlen és nem céltalan. Tudjuk, ki hívott el, és mire. Isten hívott ki minket a bűnből, a világból, hogy szent életet éljünk, amely Krisztus jelleméhez egyre hasonlóbb.
Igehely: Róm 8:5–11 Kulcsige: Róm 8:6 „A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség.”
Ha azt kérdezném: „Szeretnél több békét az életedben?” vagy „Szeretnél a béke embere, az igazi shalom embere lenni?”, feltehetően mindenki azt válaszolná: „Természetesen!” Hogyan szeretnéd ezt elérni?
Igehely: Ézs 57:14–21 Kulcsige: Ézs 57:19 „Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”
Amikor az Istennel való megbékélésre gondolunk, arra, hogy Krisztus megváltó munkája által újjászületünk, felmerül bennünk a kérdés: Ki méltó erre? Ki részesülhet ebben a shalomban?
Igehely: ApCsel 9:26–31 Kulcsige: ApCsel 9:31 „Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.”
A Szentlélek egyesítette, erősítette és növelte az első gyülekezetet (ApCsel 2:42–47; 4:32–37; 9:31). Arra vágyunk, hogy ugyanez valósuljon meg napjainkban is. Hogyan érhetjük el ugyanezt az eredményt, mint az első gyülekezet?
Igehely: Jn 20:19–29 Kulcsige: Jn 20:19 „Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!”
A Békesség néktek! egy gyakori zsidó üdvözlés, amelyet Pál apostol is gyakran használ levelei elején, és amit a mai napig használunk.
Igehely: 1Sám 25:2–9 Kulcsige: 1Sám 25:5-6 „Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”
Háromféle embert látunk ebben az igerészben: Dávidot, aki bosszút forral, mert nem kapja meg, ami jogosan járna neki; Nábált, aki úgy tűnik, mindenkivel ellentétben áll; és Abigailt, aki közbenjár, bűnösnek vallja magát, még ha ártatlan is.
Igehely: 2Kor 5:5-9 Kulcsige: 2Kor 5:7 „Mert hitben járunk, nem látásban.”
Hiszem, ha látom – vágta már ezt sok ember hozzám, amikor Istenről, hitről, feltámadásról és örökkévalóságról próbáltam velük beszélni. Persze, hogy „kézzelfogható” bizonyítékaink nincsenek Istenről – dehát Ő szellemi lény, a fizikai szemnek láthatatlan valóság. Hogyan lehetünk mégis képesek Őt, az örökkévalóságot és a szellemi világot érzékelni? Tudjuk, hogy van anyagi és szellemi világ, véges és örök. Az első látható, a második láthatatlan a biológiai szemnek. Ezért mondja az apostol, és vele mi is, hogy hitben járunk és nem (fizikai) látásban.