Igehely: Zsoltár 71:1-24; Kulcsige: Zsolt 71:9 „Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!”
Isten szolgája egy diadalmas életút lezárásához érkezett, és méltatja Istent, aki bizodalma és támasza volt ifjúkora óta. Alábbhagyott az erő, amely fiatal korában Isten ajándékaként duzzadt ereiben, amellyel előbb a medvét és az oroszlánt győzte le, majd Góliátot.
Igehely: 2Sám 19:32-40
Kulcsige: 2Sám 19:36 „Most nyolcvanesztendős vagyok, nem tudok már különbséget tenni jó és rossz között, nem érzi szolgád annak az ízét, amit eszik és iszik, és nem gyönyörködöm az énekesek és énekesnők hangjában. Csak terhedre lenne a szolgád neked, uram király!”
Igehely: Préd 12:1-7; Kulcsige: Préd 12:3 „Akkor reszketni fognak a ház őrei, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők.”
Kulcsige: (Préd 12:1) „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, amelyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”
Igehely: Zsolt 148:1-14; Kulcsige: Zsolt 148:8-9/a „Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar, ti, hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok.”
Az idősek néha már csak „saját dallamára” tudják énekelni az énekeket. Régebben volt olyan Hit Hangjai énekeskönyv, hogy több énekszöveget is lehetett énekelni ugyanarra a dallamra. Gyerekkoromban ezeket nem értettem igazán.
Igehely: Jób 32:4-9; Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”
Megfigyeltem, hogy valakinek a Bibliájában alá volt húzva ez a vers: „Értelmesebb vagyok a véneknél, mert megfogadtam utasításaidat.” (Zsolt 119:100) „Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.” (Károli ford.) Jób könyvében Isten igazsága inkább Elihu beszédeihe
Igehely: Bír 19:14-26; Kulcsige: Bír 19:20 „Ekkor azt mondta az öregember: Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a téren éjszakára!”
Olyan ez a történet, mint a legsötétebb éjszakában felvillanó fény Izráel történetének egyik igen sötét szakaszából, ahol a történésekbe belerezdül az istenfélő ember szíve-lelke, mivel olyan szörnytettekkel szembesül, amelyeknek nem lett volna szabad megtörténniük Izráelben.
Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.