Mindennapi áhítatok

2020. június 4., csütörtök

Igehely: Zsolt 43:1-5; Kulcsige: Zsolt 43:5 „Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”

A panaszének írója Isten igazságszolgáltatása után vágyik. Ítéletét, szabadítását és oltalmát óhajtja azokkal szemben, akik irgalmat nem ismerve, gonoszul támadtak ellene. A szívét nyugtalanító miértekre Istentől várja a lelki szükségeit kielégítő választ.

2020. június 3., szerda

Igehely: 1Jn 3:23-24; Kulcsige: 1Jn 3:24 „Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és hogy ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, akit nekünk adott.”

Jézus önzetlensége tárul elénk ma reggel. Amit az Atyától kapott, kész megosztani övéivel.

Az ajándéknak az ajándékozó felé kell fordítania a tekintetünket. Ez a Szentlélekkel kapcsolatosan is igaz, aki Jézus Krisztust és az Ő szavát helyezi a hívő fókuszába (Jn 16:14; 14:26).

2020. június 2., kedd

Igehely: ApCsel 7:51-60; Kulcsige: ApCsel 7:55 „Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll.”

Egy tanúnak nemcsak azt kell ismernie, akiről/amiről, hanem azokat is, akiknek tanúskodik. Ebben a szakaszban először arra csodálkoztam rá, hogy mit tesz egy Szentlélekkel teljes tanú. Leleplezi azon emberek életét, akiknek Jézusról beszél.

2020. június 1., hétfő

Igehely: ApCsel 6:5-15; Kulcsige: ApCsel 6:8 „István pedig – kegyelemmel és erővel telve – nagy csodákat és jeleket tett a nép között.”

Az Isten Lelkével betelt apostolok az első gyülekezet legfontosabb feladatának a könyörgés és az igehirdetés szolgálatát tartották. A diakónusok megválasztásánál a gyülekezet jó néven vette és elfogadta tanácsukat.

2020. május 31., vasárnap

Igehely: Róm 8:9-17; Kulcsige: Róm 8:15 „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: «Abbá, Atyám!»”

Pünkösd a Krisztusban hívők egyik legnagyobb és legszebb ünnepe, amikor Isten, Jézus mennybe való visszatérését követően, elküldte a Szentlelket, akinek munkája nélkül nem beszélhetnénk keresztyénségről.

2020. május 30., szombat

Igehely: 1Kor 12:28-30; Kulcsige: 1Kor 12:28 „Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra.”

A Szentháromságon elmélkedve azt látom, hogy mindenkinek megvan a szerepe, és így alkot ez tökéletes egységet. Krisztus úgy rendelte, hogy a gyülekezeti egység is hasonlóan működjön. Mindenkinek ajándékokat ad Lelke által, hogy az egység létrejöjjön.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 7:1–9; Kulcsige: Jn 7:6 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.”

Jézus szenvedéseit csak tetőzte családja elutasító magatartása. Nem hittek benne. Szégyellték őt. Egy alkalommal elmentek, hogy megfogják és hazavigyék, mert azt gondolták, hogy megzavarodott (Mk 3:21). A testvérei gúnyolódtak. Lényegében ezt mondták neki: Menj el Júdeába, ha már ilyen nagy csodatevő vagy! Legalább legyen a családnak is valami haszna belőled! Jézus tehát megérti azokat, akiket a saját családjuk kitagad vagy elutasít azért, mert Krisztuskövetők lettek. „Az én időm még nincsen itt.” Jézus nem az események sodrásában él, és nem emberi motivációk határozzák meg a tetteit.