Igehely: Mk 1:23-27; Kulcsige: Mk 1:27 „Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmeskednek neki.”
Jézus hatalmának nincsenek korlátjai. A tisztátalan lelkeknek nincs választásuk, engedelmeskedniük kell Jézus akaratának. Egyrészt bátorító nekünk ezt tudni, hogy senki és semmi nem állhat ellen a mi Urunk akaratának, nincs mi fölé kerekedhetne, nincs akitől ne tudna megóvni bennünket. Ugyanakkor alázatra is kell, hogy indítson bennünket, hiszen végtelen hatalma ellenére, szabad akaratot ad nekünk, és nem kényszerít bennünket (még) arra, hogy bármit megtegyünk. Szelíden hív és szívünkre beszél, hogy kövessük őt, engedelmeskedjünk neki.
Érezzük, hogy mennyire szeret bennünket Isten? Isten nem pusztán engedelmességet, hanem szívből jövő engedelmességre vágyik tőlünk. Akaratát véghez vihetné rajtunk minden akadályoztatás nélkül, azonban Ő a szívünket akarja mindenek előtt.
Látva az Úr Jézus hatalmát még inkább lenyűgöz bennünket az Isten szeretete. Engedjünk az Ő szeretetének, adjuk mindenekelőtt neki a szívünket és engedelmeskedjünk önként, tudva, hogy nem olyan Istenünk van, aki elveszíteni akar, hanem előbb szeretett minket, egészen közel jött hozzánk, életét adta, hogy megmentsen.
Mezei Tamás
A világmisszió gyümölcse
Igehely: Jel 7:9-17 Kulcsigék: Jel 7:13-14 „Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Ezt mondtam nekik: „Uram, te tudod”. Mire ő így válaszolt: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.”
Keresztyénként az életünk csúcspontja lesz, amikor megállunk az Úr Jézus előtt. Akkor élünk helyesen az Isten akarata szerint, ha ennek a pillanatnak a fényében látjuk az egész életünket. Mindaz, amit most tapasztalunk, akár nehézség, akár öröm, el fog múlni. Az a pillanat azonban, amikor ott állunk a Bárány előtt, rá fog világítani arra, hogy mik voltak az életünkben a valódi értékek. A saját életünkön kívül, az egyetlen dolog, ami számítani fog a Bárány előtt állva, a mások élete, akiket itt a földön az Úrhoz vezettünk. Bármiért is dolgozzunk és küzdjünk, örökkévaló értéke annak van, ha mások üdvösségéért munkálkodunk.
János látomása ma még prófécia számunkra, de bármennyire is nehéz elképzelni, egy nap ott fogunk állni az Úr Jézus előtt az ő népe között. A világmisszió véget fog érni, a kérdés pedig bizonyára ott lesz bennünk: vajon az én részemet megtettem-e, itt van-e mindenki, akit az Úr rám bízott? Bizonyára Isten minden ígéretét megtartja. Amit János leírt, az is megtörténik egy nap – talán nemsokára. Engedjük, hogy ez a majdani esemény határozza meg életünket már ma. Akkor helyére kerülnek a dolgok az életünkben és helyünkön leszünk a világmisszióban is, hogy betöltsük, amire Isten elhívott.
Mezei Tamás
