Mindennapi áhítatok

2020. június 20., szombat

Igehely: Lk 15:11-24; Kulcsige: Lk 15:24 „Mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.”

Igen nehéz dologgal kellett megbirkóznia az apának. Amikor a kisebbik fiú azt mondja, hogy kéri a vagyona ráeső részét, tulajdonképpen azt az üzenetet adja át, hogy bárcsak meghalnál. Aztán végignézi, ahogy a fia összecsomagol és lelép. Vajon mondott egy ‘viszlát’-ot?

2020. június 17., szerda

Igehely: 1Pt 2:15-17; Kulcsige: 1Pt 2:17 „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.”

Mindennap találkozunk emberekkel. Számít-e az, ahogy hozzájuk viszonyulok? Például, köszönőviszonyban vagyok a szomszédaimmal? Hogyan tekintek a munkaadómra? Hogyan bánok idős szüleimmel? Mi az első reakcióm, amikor megállít a rendőr?

2020. június 16., kedd

Igehely: Zsolt 19:8-15; Kulcsige: Zsolt 19:8 „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.”

Az ismeretszerzésnek egyik fontos feltétele az olvasás. A Bibliát nem elég csak vasárnap hallgatni, hanem mindennap olvasni kell. Feleségemmel már a kapcsolatunk kezdetén eldöntöttük, hogy a családi áhítatnak fontos szerepe lesz életünkben.

2020. június 15., hétfő

Igehely: Péld 3:1-4; Kulcsige: Péld 3:3 „A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!”

Salamon felszólító módban beszél gyermekével. Két kulcsszót találunk itt: szeretet és hűség. Ahhoz, hogy ezt gyermekeimnek megtanítsam, fontos a saját példám. Hadd lássák meg, hogyan szeretem az Urat, az Ő igéjét, a gyülekezetet, őket és (nem utolsó sorban) az édesanyjukat, vagyis a feleségemet.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Préd 3:1–8; Kulcsige: Préd 3:1 „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”

A prédikátor az élet értelmét keresi. Megállapítja, hogy mindennek megszabott ideje van az ég alatt. Felsorol 14 pár életeseményt és érzelemmegnyilvánulást, amelyeknek rendelt ideje van. Ezeket nem mi rendeljük, csak váratlanul jelentkeznek. Nem mi irányítjuk őket. Jónéhányat szívesen elkerülnénk, de nem lehet. Mi nem akarjuk a halált, a gyászt, a sírást és a rombolást. Nem akarjuk a háborút, az öldöklést, a gyűlöletet és a kődobálást. Szeretjük a születést, az ültetést, a gyógyítást, az építést, a nevetést, az ölelést...