Igehely: Zsolt 84:1-13; Kulcsige: Zsolt 84:7 „Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.”
Sok-sok évvel ezelőtt Isten azzal bátorított, hogy a Siralom völgyén át fogok menni, és majd áldás fog következni a megpróbáltatások után. Ez bizonyára nemcsak az én életemben, hanem sokunknak az életében valósággá lett.
Igehely: Jóel 3:1-4:3 (2:28-3:3); Kulcsige: Jóel 4:2 „Összegyűjtök minden népet. Jósáfát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izráelt, és felosztották országomat.”
A Bibliában Jósáfát völgye megegyezik a Kidron völgyével. Ez a völgy az Olajfák hegye és Jeruzsálem azon része között helyezkedik el, ahol egykor az ősi templom állt. Ma a völgy két oldalán két temető található.
Igehely: 1Sám 17:1-3,48-53; Kulcsige: 1Sám 17:2 „Saul és az izráeliek is összegyűltek, tábort ütöttek az Élá-völgyben, és csatarendbe álltak a filiszteusok ellen.”
Dávid és Góliát története általában úgy ragadt meg az emlékezetünkben, mint a kis ember győzelme az óriás felett. Ez nem vitás, ám azt is látnunk kell, hogy ebben az ütközetben a legfontosabb az, hogy Izráel Istene győzelmet aratott a filiszteusok összes istene felett.
Igehely: Józs 10:7-15; Kulcsige: Józs 10:12b „Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is, Hold, az Ajjálón-völgyben!”
Az Ajjálón-völgy Izráel győzelmét örökítette meg, amikor Isten a népe mellé állt, hogy teljes legyen a győzelem az ellenség felett. Ez a völgy arról híres, hogy Isten jégesőt hullatott az ellenségre, és addig állt a nap az ég közepén, ameddig Izráel teljesen le nem győzte az emóriakat.
Igehely: 1Móz 11:1-9; Kulcsige: 1Móz 11:2 „Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.”
Ha belegondolunk az emberiség történetébe, akkor látnunk kell, hogy kezdetben a civilizációs törekvések egy völgyből indultak ki, mégpedig a Sineár völgyéből. Fejlődés általában ott jött létre, ahol a körülmények is megvoltak hozzá.
Igehely: Zsolt 23:1-6; Kulcsige: Zsolt 23:4 „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”
Dávid legismertebb zsoltára ma bemutatja előttünk a halál árnyékának völgyét, melyet legszívesebben kikerülne minden hívő ember földi élete során.
Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.