Igehely: Ézs 62:1-7; Kulcsige: Ézs 62:5 „Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened.”
Kilátástalan helyzetben nagyon nehéz a biztatásokat úgy fogadni, hogy azok jó érzéseket keltsenek, mély bizalmat ébresszenek. Amikor Jeruzsálem elnyomás alatt van, pusztulás állapota jellemzi, kiszolgáltatottság és szolgaság jellemzi az életet.
Igehely: Ézs 54:1-10; Kulcsige: Ézs 54:6 „Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Úr, és mint ifjú menyasszonynak, ha megvetett volt is, ezt mondja Istened.”
A mai korban az ígéretek vegyes érzéseket ébresztenek az emberekben. Gyakran vagyunk úgy, hogy halljuk mit mondanak, de fenntartásaink vannak. A mai időben olyanok tesznek ígéretet, akik el akarják nyerni a bizalmunkat, és szeretnének döntéshozói hatalomba kerülni.
Igehely: Jel 19:6-10; Kulcsige: Jel 19:7 „Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya.”
Amikor iskolába jártam, a tanév végén azt éreztem, végre eljött a vakáció. Az öröm abból fakadt, hogy egy nehezebb időszaknak vége lett, és kezdődött egy könnyebb. Ez sokszor ismétlődött. Az az esemény, amiről most olvastunk, csak egyszer fog megtörténni.
Igehely: Jn 20:26-29; Kulcsige: Jn 20:28 „Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem!”
Tamás vallástétele a hit és meggyőződés vallomása, a személyes élmény és a kellemes felismerés örömének a kifakadása. Nem sokkal azelőtt még pesszimista volt. Nem tudott lelkesedni a mások lelkes bizonyságtételén. Feldobottságuk csak hideg fásultságot váltott ki nála.
Igehely: Mt 25:1-13; Kulcsige: Mt 25:11 „Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!”
Fájdalmas érzés lemaradni valami jóról, főleg ha az ember várja. Keserves dolog a kirekesztettség állapota, akárcsak a bezártságé. A tíz szűz példázata két táborra osztja a vőlegényt váró leányokat. Egyesek bemehettek a menyegzőre, mások pedig kívül rekedtek.
Igehely: Lk 6:43-49; Kulcsige: Lk 6:46 „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?”
Közismert Jézusnak az a mondása, hogy „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7:21) A szavakból álló istentisztelet önáltatás.
Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”
A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.
Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.