Mindennapi áhítatok

2021. február 2., kedd

Igehely: Mk 5:14-20; Kulcsige: Mk 5:13 „Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.”

Hányszor előfordult már, hogy szeretnénk parancsolni, csak nincs kinek, vagy ha van is kinek, hiába tesszük, mert nem hallgatnak ránk. Próbálunk parancsolni az időjárásnak: legyen napsütés, legyen eső vagy hulljon a hó!

2021. január 31., vasárnap

Igehely: Lk 5:12-16; Kulcsige: Lk 5:13 „Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”

A lepra egy szörnyű, hosszú lefolyású fertőző betegség. Az Ószövetség poklosságnak is nevezi, ami több esetben a bőrbetegségek gyűjtőneveként is használatos volt. A betegség lappangási ideje akár több év is lehet. Külön meghatározott mózesi törvények szabályozták a leprások életét.

2021. január 29., péntek

Igehely: Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:30 „Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?”

Ezen a héten szinte minden reggel a mezőgazdaságból vett példából tanulunk. Ez a példázat is a vetéssel kapcsolatos. Míg az elsőnél a hangsúly a talaj minőségén van, a másodiknál a vetés növekedésének titkát láttuk (magától terem), mai példázatunkban a végeredményen van a hangsúly.

2021. január 28., csütörtök

Igehely: Mk 4:26-29; Kulcsige: Mk 4:28 „Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.”

Jézus nagyon sok példázatot mondott az Isten országáról, de ez az egyetlen, amely Márk evangéliumán kívül egyikben sem található. A választott nép tudta, hogy eljön a Messiás és az Ő uralma. Várták a megígért Szabadítót és a szabadítását.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Lk 2:8–12; Kulcsige: Lk 2:11 „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”

Az Úr Jézus szü­le­té­se tör­té­ne­té­nek le­írá­sa­i­ból fakad egy szép han­gu­lat, de ezen túl a ka­rá­csony­nak van oka is, célja is. Az ember el­esett­sé­ge és Isten sze­re­te­te az oka. Célja: „Krisz­tus Jézus azért jött el a vi­lág­ba, hogy a bű­nö­sö­ket üd­vö­zít­se” (1Tim 1:15). Az első ka­rá­csony éj­sza­ká­ján Isten öröm­üze­ne­tet kül­dött a menny­ből.

Kik­nek szólt ez az öröm­hír? – Egy­sze­rű, hét­köz­na­pi em­be­rek­nek, akik bele vol­tak me­rül­ve a hét­köz­na­pi te­en­dő­ik­be. Olya­nok­nak, aki­ket Isten nagy­ra ér­té­kelt. Ha te is hall­hat­tad az üd­vös­ség evan­gé­li­u­mát és be­fo­gad­tad, le­gyen a szí­ved­ben a hála, öröm, bi­za­lom.