Igehely: Mk 8:11-13; Kulcsige: Mk 8:12 „Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.”
Jézusra nem jellemző, hogy otthagyja a segítségét igénylő, bajba jutott embereket, hiszen megígérte: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsid 13:5b). Viszont otthagyta a megátalkodott, képmutató, vitatkozást kedvelő farizeusokat, akik mennyei jelt követeltek.
Igehely: Mk 8:1-10; Kulcsige: Mk 8:8 „Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral.”
Milyen hálátlan és méltatlan viselkedés lett volna otthagyni a maradék darabokat, arra gondolva, hogy Jézus úgyis gondoskodik, ha újból szükséghelyzet alakul ki.
Igehely: Mk 7:31-37; Kulcsige: Mk 7:34 „Azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg!”
Amikor valamelyik testrészünk vagy szervünk nem tudja betölteni a szerepét, amiért teremtve lett (ez esetben a fül és a nyelv), az lehet a gonosz munkája, úgy testi, mint lelki szinten, mert az a célja, hogy alkalmatlanná tegyen minket.
Igehely: Mk 7:24-30; Kulcsige: Mk 7:30 „Amikor hazaért az asszony, látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.”
Az Istennek tetsző hit „a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11:1). Mózes hitéről azt olvassuk, hogy a megjutalmazásra tekintett, mint aki látja a láthatatlan Istent (Zsid 11:26-27).
Igehely: Mk 7:14-23; Kulcsige: Mk 7:23 „Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és teszik tisztátalanná az embert.”
Az eledel nem tehet tisztátalanná senkit, legfeljebb beteggé. „Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná” (20.v.), és láthatóvá teszi, hogy mi van a szívében. Mert mindenkiből az jön elő, ami benne van, szokták mondani.
Igehely: Mk 7:9-13; Kulcsige: Mk 7:13 „És így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek.”
A médek és perzsák törvényeiről mindannyian tudjuk, hogy visszavonhatatlanok voltak, legfeljebb az ellensúlyozás érdekében gyártottak egy másikat (Eszt 8:8-13). Isten igéje, törvénye viszont örökérvényű, minden betűje beteljesedik (Mt 5:18)!
Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”
Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel. Ezért teszik fel a vádaskodó kérdést: „Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek” (18.v.)? Jézus rámutat, hogy miért nem böjtölnek az övéi (Mk 2:19–22), még szemléltetőket is használ. Először megkérdezi, hogy amíg együtt van a vőlegény a menyasszonyával, illik-e böjtölni?