Igehely: Péld 1:1-9; Kulcsige: Péld 1:8-9 „Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!”
A gyermekek igazi ékszere a bölcsesség, ami az istenfélő életben nyilvánul meg: „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete” (7.v.). Az istenfélő ember mély tisztelettel van Isten iránt, és alázattal elfogadja akaratát.
Igehely: Zsolt 113:1-9; Kulcsige: Zsolt 113:9 „Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat!”
A zsoltáros az Úr szolgáit szólítja fel a dicséretre. Lehetne-e ez másképp? Tudná-e Istent őszintén dicsőíteni egy olyan személy, aki nem az Ő szolgája? Úgy gondolom, a válasz mindenki számára nagyon egyértelmű.
Igehely: Jel 19:6-10; Kulcsige: Jel 19:6 „És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!”
Egy-egy bibliai történet, csoda – szinte már megszoktuk – arról tanúskodik, hogy Isten hatalmas, hatalma végtelen.
Igehely: 1Móz 18:1-15; Kulcsige: 1Móz 18:14 „Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.”
Az Úr kérdésére (14.v.) minden bizonnyal Ábrahámmal és Sárával együtt a mai keresztyén ember is tudja a teológiai, elméleti választ: nincs lehetetlen az Úr számára. Ennek az igazságnak a fényében gondolkodni, dönteni, cselekedni példás életű hitelődeink számára is nehéz feladat volt.
Igehely: Ézs 63:19b-64:3; Kulcsige: Ézs 64:3 „Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.”
Számos bibliai történet és kijelentés szól arról, hogy Isten mindenek felett való Úr. „Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszokat és a jókat egyaránt figyeli” (Péld 15:3). Arról is olvasunk, hogy az Úr teremtő, és mindezidáig cselekvő Isten (Jn 5:17).
Igehely: Mt 14:22-33; Kulcsige: Mt 14:33 „A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!”
Sok csodát láttak, tanításokat, isteni kijelentéseket hallgattak a tanítványok, akikről mai igénk szól. Éppen a kenyérszaporítás csodája után történik, hogy Jézus előre küldi őket a Genezáret taván, ahol ők viharba keverednek.
Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”
Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel. Ezért teszik fel a vádaskodó kérdést: „Miért böjtölnek a János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek” (18.v.)? Jézus rámutat, hogy miért nem böjtölnek az övéi (Mk 2:19–22), még szemléltetőket is használ. Először megkérdezi, hogy amíg együtt van a vőlegény a menyasszonyával, illik-e böjtölni?