Igehely: Mk 8:1-10; Kulcsige: Mk 8:8 „Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral.”
Milyen hálátlan és méltatlan viselkedés lett volna otthagyni a maradék darabokat, arra gondolva, hogy Jézus úgyis gondoskodik, ha újból szükséghelyzet alakul ki.
Igehely: Mk 7:31-37; Kulcsige: Mk 7:34 „Azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg!”
Amikor valamelyik testrészünk vagy szervünk nem tudja betölteni a szerepét, amiért teremtve lett (ez esetben a fül és a nyelv), az lehet a gonosz munkája, úgy testi, mint lelki szinten, mert az a célja, hogy alkalmatlanná tegyen minket.
Igehely: Mk 7:24-30; Kulcsige: Mk 7:30 „Amikor hazaért az asszony, látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.”
Az Istennek tetsző hit „a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11:1). Mózes hitéről azt olvassuk, hogy a megjutalmazásra tekintett, mint aki látja a láthatatlan Istent (Zsid 11:26-27).
Igehely: Mk 7:14-23; Kulcsige: Mk 7:23 „Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és teszik tisztátalanná az embert.”
Az eledel nem tehet tisztátalanná senkit, legfeljebb beteggé. „Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná” (20.v.), és láthatóvá teszi, hogy mi van a szívében. Mert mindenkiből az jön elő, ami benne van, szokták mondani.
Igehely: Mk 7:9-13; Kulcsige: Mk 7:13 „És így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek.”
A médek és perzsák törvényeiről mindannyian tudjuk, hogy visszavonhatatlanok voltak, legfeljebb az ellensúlyozás érdekében gyártottak egy másikat (Eszt 8:8-13). Isten igéje, törvénye viszont örökérvényű, minden betűje beteljesedik (Mt 5:18)!
Igehely: Jak 1:5-12; Kulcsige: Jak 1:5 „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”
A házastársak egymáshoz való ragaszkodása nem csupán testi vonzalmon alapuló közelség, hanem lelki és érzelmi közelséget is jelent. Isten ereje olyanokon ragyog fel, akik élő közösségben vannak a bölcsesség forrásával, Jézus Krisztussal.
Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”
Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).