Igehely: Mk 6:7-13; Kulcsige: Mk 6:12 „A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg.”
Az Úr Jézust az evangéliumokban gyakran látjuk úgy, mint aki egyik helyről a másikra megy, és szolgál a nép között. Korhű módszereket alkalmaz, tanítványait magával viszi, és neveli őket az evangélium átadásának közvetlen hirdetésére.
Igehely: Mk 6:1-6; Kulcsige: Mk 6:4 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.”
A próféták sorsa nem könnyű. (Főleg, ha bibliai értelemben vesszük, és nem a haszonleső, szélhámos tévtanítókra és jövendőmondókra gondolunk.) Ott, ahol a legnagyobb biztonságban, szeretetben és elfogadásban kellene részesüljenek, pont ott találják szembe magukat a legnagyobb ellenállással.
Igehely: Mk 5:35-43; Kulcsige: Mk 5:36 „Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!”
Jairus a lehető legrosszabb hírt kapta: „leányod meghalt.” Akinek a megmentésére törekedett, már nincs az élők sorában. A segítség úton volt, de már késő, nincs, kin segíteni. Visszaemlékszem, amikor én kaptam ezt a hírt: akit szerettél, meghalt. Lesújtó, megbénító érzés.
Igehely: Mk 5:24b-34; Kulcsige: Mk 5:34 „Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Léteznek ezeknél szebb szavak: „A te hited megtartott téged”? Attól függ, te mit szeretnél ma hallani! Van egy különleges embercsoport: a néma szenvedők.
Igehely: Mk 5:21-24a; Kulcsige: Mk 5:23 „és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.”
Szülőként nincs nagyobb fájdalom annál, mint amikor a gyermeked halálán van. Megtennél mindent azért, hogy meggyógyuljon!
Igehely: Mk 5:14-20; Kulcsige: Mk 5:13 „Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.”
Hányszor előfordult már, hogy szeretnénk parancsolni, csak nincs kinek, vagy ha van is kinek, hiába tesszük, mert nem hallgatnak ránk. Próbálunk parancsolni az időjárásnak: legyen napsütés, legyen eső vagy hulljon a hó!
Igehely: Róm 9:6–13; Kulcsige: Gal 4:28 „Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok.”
Meggyőződésem, hogy Izsák egész életében nagy megtiszteltetésnek és kiváltságnak tartotta, hogy Isten Ábrahám utódai közül őt választotta arra, hogy az ígéretek örököse legyen. Tudatában volt, hogy semmivel nem szolgált rá a kiválasztására, ahogy Jákób sem Ézsau ellenében, hiszen mielőtt jót vagy rosszat cselekedtek volna, Isten szuverén döntése alapján kiválasztotta őket. A legbölcsebb dolog, amit az Isten kiválasztásában részesült ember tehet, az, hogy igyekszik ehhez méltó életet élni.