Igehely: Ézs 63:19b-64:3; Kulcsige: Ézs 64:3 „Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.”
Számos bibliai történet és kijelentés szól arról, hogy Isten mindenek felett való Úr. „Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszokat és a jókat egyaránt figyeli” (Péld 15:3). Arról is olvasunk, hogy az Úr teremtő, és mindezidáig cselekvő Isten (Jn 5:17).
Igehely: Mt 14:22-33; Kulcsige: Mt 14:33 „A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!”
Sok csodát láttak, tanításokat, isteni kijelentéseket hallgattak a tanítványok, akikről mai igénk szól. Éppen a kenyérszaporítás csodája után történik, hogy Jézus előre küldi őket a Genezáret taván, ahol ők viharba keverednek.
Igehely: Ézs 44:24-45:1; Kulcsige: Ézs 44:28 „Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden kívánságomat teljesíti, amikor azt mondja: Építsék föl Jeruzsálemet, és rakják le a templom alapját!”
Ézsaiás üzenetében olykor a bűn és az ítélet, máskor pedig ígéretek által szól az Úr a fogságban levő néphez. Az ítélet hirdettetett számukra azáltal, hogy a próféták előre figyelmeztették őket, aztán pedig beteljesedett Izráel, majd Júda és Jeruzsálem elfoglalása, lerombolása.
Igehely: Ézs 40:12-24; Kulcsige: Ézs 40:15 „A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak.”
Hajlamos az ember a hatalmon lévő embertársait túlságosan nagynak látni, tartani tőlük, mintha akaratuk véghezvitele nem az isteni rendeléstől függene. Arra is hajlamos az ember, főként a nehézségekben, hogy a hatalmas Istent korlátok közt létezőnek vélje.
Igehely: Jób 38:1-15; Kulcsige: Jób 38:4 „Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!”
A Jób történetét az életről szóló fontos kérdések szövik át. Vannak élesen megfogalmazott kérdések, melyek Jób és barátai ajkáról elhangzanak. A mindenkori olvasóban is megfogalmazódhatnak akár kimondatlanul is kérdések: hogyan történhetett meg mindez Isten kezdeményezéséből (1:7-8, 2:2-3)?
Igehely: Zsolt 150:1-6; Kulcsige: Zsolt 150:1 „Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!”
Ez a zsoltárrész méltó befejezése a Zsoltárok könyvének. Többek között az az érdekessége ennek a résznek, hogy mindegyik versben Isten dicséretére serkenti az olvasót: Dicsérjétek az Urat! Ezzel a felhívással és buzdítással találkozhatunk a mai napon. Miért dicsérjük az Urat?
Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:23 „Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.”
Isten soha nem hagyta vezetés nélkül népét. Csodálatos és félelmetes lehetett, amikor a felhő- és a tűzoszlop megindult, majd megállt. Talán gondoltunk már arra mi is, hogy mennyivel könnyebben lehetett így követni Istent, hiszen láthatóak voltak az égi jelek. Mégis eltévedt az Isten népe, és sokan járnak így ma is. Mi a probléma? Az isteni akarat elfogadása: miért most állunk meg, miért arra megyünk, most nincs kedvem, nincs erőm indulni, másképp gondolom, nem így szeretném! Megannyi emberi kívánság, akarat, amely akadálya lehet az Isten követésének.