Igehely: 1Kir 19:9-13; Kulcsige: 1Kir 19:11 „Az Úr ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben.”
Borzalmasan felpörgött világban élünk. Minden és mindenki rohan, körülöttünk nagy iramban zajlanak az események.
Igehely: 1Móz 7:1-24; Kulcsige: 1Móz 7:12 „Majd negyven napon és negyven éjen át ömlött az eső a földre”
Az élet viharainak különös jelentőségük van hitünk fejlődésében. A Bibliában leírt viharok szimbolikus értelemben a mi helyzetünket is ábrázolják.
Igehely: Jel 21:22-27; Kulcsige: Jel 21:23 „És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány.”
A mennyei Jeruzsálemnek nincs épített temploma, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak temploma. A templom a Bibliában Istennek, az Ő jelenlétének háza, az imádság háza. Ott tanították a népet Isten igéjének, törvényének ismeretére. Ott zengtek a szent énekek.
Igehely: Jóel 3:1-5 (2:28-32); Kulcsige: Jóel 3:4 „A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja.”
Mózesnek, Isten emberének volt a kívánsága, hogy az Úr Lelke áradjon ki minél több héber emberre (4Móz 11:24-29). Igeszakaszunk egy része bekerült Péter apostol pünkösdi prédikációjába (ApCsel 2:17-21). Pál apostol is idézett belőle (Róm 10:13).
Igehely: Ézs 30:19-26; Kulcsige: Ézs 30:26 „Olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az izzó nap fénye, az izzó nap fénye pedig hétszeres lesz, a nappali fény hétszerese azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sérülését, és meggyógyítja a rajta ejtett sebet.”
Boldog Isten népének az a maradéka, akik az Úrban bíznak, és nem a híres és sokat ígérő emberekben, országokban! Még magukban sem reménykednek. Ők nem fognak nélkülözni, sírni, szomorkodni, szorongani, veszélyben forogni többé.
Igehely: Ézs 58:1-10; Kulcsige: Ézs 58:10 „Ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.”
Isten látja életünk sötét titkait, amikor böjtölés közben is a földi nyereségek növelését tartjuk a legfontosabbnak. Különösképpen abban telik kedvünk. Érte készek vagyunk másokat hajszolni, kihasználni.
Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”
Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?