Kulcsige: Zsolt 92:13-14 „Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.”
Felgyorsult világunkban igencsak hozzászoktunk, vagy talán már elvárás is a gyors kiszolgálás. Hamar vagy azonnal akarjuk látni az eredményeket, a befektetések gyorsan meg kell térüljenek. Mégis, vannak területek ahol megéri hosszú távra tervezni. A fű hamar megnő, de nagysága csupán centiméterekben mérhető és élete is hetekben, hónapokban. Vonzó lehet a bűnösök gyors boldogulása, gondatlansága, de ez csupán csak „fű”. Ezzel szemben a pálma és a cédrusfa több tíz méter magasra is megnő, nyílván nem néhány hónap leforgása alatt. A cédrusfa két-, vagy akár háromezer évig is élhet. Az igaz ember ehhez hasonló, élőhelye az Úr házában, jelenlétében van, ott tud igazán virulni, ott tud kibontakozni, ott tudja kiadni szépségét, ami tulajdonképpen Istenre mutat, az Ő nagyságát, hűségét hirdeti, és azt, hogy érdemes rá alapozni. Figyelmünk olyan könnyen ráfókuszálódik a gyorsan hervadó dolgokra, de ma reggel töltsünk időt az Úr jelenlétében, hogy virulhassunk, zöldelljünk, gyümölcsözzünk, még akkor is, ha esetleg már öregkorban lennénk.
Sipos Dénes
Ítélet és újrakezdés
Ez 20:15-20
Szívesen beszélgetünk bibliai kérdésekről, de vajon átültetjük-e életünkbe a megértett igazságokat? Ez 20:1-4-ből kitűnik, hogy a babiloni fogságba száműzött zsidók is előszeretettel kérdezték jövőjük alakulásáról az Urat. Ám mindez csak kegyeskedő időtöltés volt, mert nem tértek meg, amit pedig a kapott isteni válaszok a boldog jövő feltételéül szabtak. Isten ezért kiszáll e meddő „társasjátékból”: „Nem hagyom, hogy kérdezgessetek!” Ehelyett prófétáját az ősök által elkezdett és a fogságban az utódok által még mindig gyakorolt hűtlenkedés leleplezésére utasította.
Igénkből kiviláglik, hogy a bűnnel kapcsolatban a „régi” jelzőnek nincs értelme, mert Sátán az elveszejtő bűnt folyton korszerűsíti. Ezért nem csoda, ha a Biblia, vagy egy 19. századi Spurgeon beszéd régiek bűneit megítélő üzeneteit úgy érzékeljük, hogy „ez nekünk szól”. Jaj, ha a régiekhez hasonlóan mi is elutasítjuk Őt, ám ha megtérünk szavára, és elfogadjuk Jézust Urunknak, akkor mienk nemcsak az öröklét, de – mert az Úrral „közünk van egymáshoz”– a földi boldogság is. Ezt a maga teljességében, a gyülekezetben, az Úr házában élhetjük át. Ezért „szenteljétek meg a nyugalom napjait…”
Győri Kornél
