Igehely: Zsid 1:10 „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég.”
Ha igaznak tudjuk elfogadni, hogy a Biblia egy Istenről beszél, és látjuk, hogy Jézus „Isten lényének a képmása”, (Zsid 1:3) akkor nem nehéz elhinni Jézus szavait: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10:30) A múltban, a földön szolgálva sok beteget gyógyított, halottakat támasztott és bűnöket bocsát
Igehely: Zsid 1:9 „Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot: ezért kent fel téged Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.”
Nemrégen hallottam egy fiatalember bizonyságtételét, melyben beszélt arról, mennyire zavarta, terhelte sokáig az az igazságtalanság, melybe ő és mások is beleszülettek. Miért nincs igazság a földön? Miért nyomja el az egyik nemzet a másikat? Mit lehet ez ellen tenni?
Igehely: Zsid 1:6-8 „Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: «Imádja őt Isten minden angyala!» És az angyalokról ezt mondja ugyan: «Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává», de a Fiúról így szól: «A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája.»”
Nyári kirándulásunk alkalmával ellátogattunk egy szépen rendben tartott zsinagógába. Az idegenvezető hölgy beszélt nekünk a zsidóságon belüli csoportokról - neológ és ortodox. Beszélt az épület szerkezetéről, a szertartásokról.
Igehely: Zsid 1:4-5 „Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: «Fiam vagy te, ma nemzettelek téged», majd pedig: «Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz»?”
Az első szolgálati helyünkön - kb. 30 évvel ezelőtt - történt, hogy esti szolgálatból hazafelé menet, várakoztunk a vonatra. Közben el kezdtem beszélgetni egy férfival, aki azt mondta: „Jól ismerem én a templomba járókat, és a papokat.
Igehely: Zsid 1:1-3 „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.”
Kórházi látogatásaim során így szólt hozzám egy idős beteg: „Milyen kár, hogy nincs egy olyan filozófiai rendszer, mely minden helyzetben igaz válaszokat ad, mely minden helyzetet helyesen értelmez!” Nagyon meglepett ez a mély vágyakozása az igazság után!
Igehely: 1Móz 47:27-31; Kulcsige: 1Móz 47:30 „Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél majd el Egyiptomból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál.”
A földi élet véges, s bár úgy tűnik néha, hogy sokáig tart, akkor is véget ér. A hívő embernek reménysége van, hogy a földi élet befejeztével átmegyünk az örök életbe, a mennybe jutunk Jézussal. Ez egy boldog reménység, egy cél, ami átível a földi léten túlra, az örökkévalóságba.
Igehely: Róm 13:11–14; Kulcsige: Róm 13:12 „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”
Igeszakaszunk egy felhívással kezdődik. Pál ébresztgeti a testvéreket. Úgy látja, hogy az idő sürget a megtérésre. A földi létet éjszakának nevezi, amit múlni vél. Az előző versekben buzdít a szeretet megélésére, amely egyenlő a törvény betöltésével. Ezt gyakorlati lépésekkel is magyarázza: A bűnös cselekedeteket el kell hagyni, fel kell cserélni a világosság fegyvereivel. Nappal, a világosságban tisztességesen kell élni, azonosulni Krisztussal. A testünk táplálását nem tiltja, hanem óv a bűnös hajlamok, vágyak dédelgetésétől. Legyen számunkra is ez a mai napnak a zsinórmértéke.