Igehely: Zsid 8:6-9; Kulcsige: Zsid 8:6 „Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.”
A főpap szolgálata részben abban állt, hogy tanítsa a népet, hogy megismertesse Istent a néppel, hogy az ne vesszen el. „Engedelmeskedjetek, és éltek!” – ez a régi szövetség kijelentése. Azután, ha valaki vétkezett, a főpapnak áldozatot kellett bemutatnia.
Igehely: Zsid 8:1-5; Kulcsige: Zsid 8:1 „Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben.”
Minden földi főpap a sírban van, és várja teste megváltását. Krisztus, a mi főpapunk, a mennyben van. A főpapok egy összegöngyölíthető, elváltozó, elavuló, emberkéz csinálta sátorban szolgáltak, Krisztus ugyanaz marad, és szolgálja a mennyei szentélyt, amelyet az Úr épített.
Igehely: Zsid 7:20-28; Kulcsige: Zsid 7:28 „Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.”
A legtisztább és legkészségesebb főpapok sem áldoztak örökké. Még ha nem is estek vétekbe, és nem váltak hűtlenekké elhívásukhoz, az Áron szerinti főpapok szolgálata nem lehetett vég nélküli, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni.
Igehely: Zsid 7:11-19; Kulcsige: Zsid 7:11 „Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való?”
Egyetérthetünk, hogy a tökéletesség nem érhető el törvény, vagy parancsolat által, hanem egy új élet lüktető ereje kell, hogy azt munkálja. A törvény által követelt áldozatok nem munkálják a tisztaságot.
Igehely: Zsid 7:1-10; Kulcsige: Zsid 7:3 „Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké.”
Melkisédek hasonlít Isten fiához. Papi tisztséget gyakorol, mint Krisztus. Elébe megy a harcból visszatérő Ábrahámnak, mint Krisztus a küszködő embernek. Mindkettő kenyeret és bort nyújt a fáradt éhezőnek. Mindkettő áldást osztogat.
Igehely: Zsid 6:9-20; Kulcsige: Zsid 6:19 „Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé.”
Cselekedni egy darabig, de nem mindvégig, az nem kitartás. Szeretni, de nem mindvégig, az nem hűség. Várni, de nem az örökség átvételéig, az nem türelem. Követni, de nem utolérni, az igazából restség. Reménykedni, de nem az ígéret beteljesüléséig, az igazából hitetlenség.
Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”
A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.
Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.