Mindennapi áhítatok

2021. július 4., vasárnap

Igehely: Zsolt 145:1-21; Kulcsige: Zsolt 145:10 „Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.”

Az ember számtalanszor csak magára gondol. Jobb esetben a társára vagy a családjára. A keresztyén igyekszik Istenre vagy a Bibliára összpontosítani, hogy „túlélje” a földi létet. Csakhogy a Föld, a Nap, a Hold, a bolygók és minden teremtmény céllal vannak megalkotva.

2021. július 3., szombat

Igehely: Jel 7:9-17; Kulcsige: Jel 7:17 „Mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.”

Egy kisleány fölnézett egy este a csillagos égboltra és felkiáltott: “Ha a mennyország fonákja is ilyen szép, milyen lehet a másik oldala?!” Lehet, ma csak álmodsz arról a csodálatos helyről, amit Isten számodra készített.

2021. július 2., péntek

Igehely: Mt 19:27-30; Kulcsige: Mt 19:29 „És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.”

Legenda szól egy gazdag asszonyról, akit a mennybe érkezésekor egy nagyon egyszerű kunyhóba vezettek. Méltatlankodott emiatt, de így szóltak hozzá: „Ez az a ház, amit magadnak készítettél.” Még mindig nyugtalankodva kérdezte: „Hát az a gyönyörű ház a túlsó oldalon kié?” „Az a kertészedé.

2021. július 1., csütörtök

Igehely: Jel 1:9-16; Kulcsige: Jel 1:9 „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.”

Nemcsak az apostolok, hanem mindenki, aki Krisztust akarja követni, meg kell fizesse a keresztyénség árát. Az első században nagy árat kellett fizessen az, aki hívő akart lenni. Minden egyes korszaknak megvolt és megvan a saját kihívása.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 23:1, 29:26–30; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána fia, Salamon lett a király.”

Dávid megtapasztalta, milyen jó az Úrban bízni. Személyes kapcsolata az Úrral áldássá lett, ez lett erőssége, győztessé és gazdaggá tette. Amikor nem figyelt a vezetésre, és letért az igaz ösvényről, el kellett szenvednie bűnei következményeit. De megalázkodott, és bűnbánatot tartott, ezért Isten nem vetette el őt. Megáldotta gazdagsággal is, sőt az egész Izráel naggyá és áldottá lett. Ezt az Isten dicsőségére akarta fordítani, amikor házat szeretett volna építeni neki. Bár nem Dávidot választotta az Úr, hogy a templomot felépítse, mindenben elősegítette annak építését. Az 1Krón 28.