Igehely: Zsid 9:11-14; Kulcsige: Zsid 9:11 „Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való.”
Krisztus Urunk, mint örökkévaló Főpap jelent meg az idők teljességének idején, és önmaga feláldozása által tökéletes váltságot szerzett az elbukott ember számára.
Igehely: Zsid 9:1-10; Kulcsige: Zsid 9:9 „Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja.”
A múltban folyó ószövetségi istentiszteleti rendet e sorok születésének idején az író valóságként mutatja be. A még folyamatban levő régi gyakorlatokat látjuk, amelyek nem voltak képesek megtisztítani a lelkiismeretet, sem tökéletessé tenni az áldozót.
Igehely: Zsid 8:10-13; Kulcsige: Zsid 8:10 „Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.”
Nagy kísértés, hogy csupán az emberi dolgokra figyeljünk, a körülöttünk lévő világra, arra, hogy mit cselekszik az egyes ember. Itt az Úr szólítja meg népét, és ragadja meg figyelmét.
Igehely: Zsid 8:6-9; Kulcsige: Zsid 8:6 „Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.”
A főpap szolgálata részben abban állt, hogy tanítsa a népet, hogy megismertesse Istent a néppel, hogy az ne vesszen el. „Engedelmeskedjetek, és éltek!” – ez a régi szövetség kijelentése. Azután, ha valaki vétkezett, a főpapnak áldozatot kellett bemutatnia.
Igehely: Zsid 8:1-5; Kulcsige: Zsid 8:1 „Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben.”
Minden földi főpap a sírban van, és várja teste megváltását. Krisztus, a mi főpapunk, a mennyben van. A főpapok egy összegöngyölíthető, elváltozó, elavuló, emberkéz csinálta sátorban szolgáltak, Krisztus ugyanaz marad, és szolgálja a mennyei szentélyt, amelyet az Úr épített.
Igehely: Zsid 7:20-28; Kulcsige: Zsid 7:28 „Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.”
A legtisztább és legkészségesebb főpapok sem áldoztak örökké. Még ha nem is estek vétekbe, és nem váltak hűtlenekké elhívásukhoz, az Áron szerinti főpapok szolgálata nem lehetett vég nélküli, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni.
Igehely: 1Krón 23:1, 29:26–30; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána fia, Salamon lett a király.”
Dávid megtapasztalta, milyen jó az Úrban bízni. Személyes kapcsolata az Úrral áldássá lett, ez lett erőssége, győztessé és gazdaggá tette. Amikor nem figyelt a vezetésre, és letért az igaz ösvényről, el kellett szenvednie bűnei következményeit. De megalázkodott, és bűnbánatot tartott, ezért Isten nem vetette el őt. Megáldotta gazdagsággal is, sőt az egész Izráel naggyá és áldottá lett. Ezt az Isten dicsőségére akarta fordítani, amikor házat szeretett volna építeni neki. Bár nem Dávidot választotta az Úr, hogy a templomot felépítse, mindenben elősegítette annak építését. Az 1Krón 28.