Mindennapi áhítatok

2021. december 29., szerda

Igehely: 1Jn 1:5-10; Kulcsige: 1Jn 1:5 „Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.”

Az első jó hír ma reggel: Istennek van üzenete! Azt mondja, hogy Ő a világosság, és semmi sötétség nincs benne. Ha korán reggel olvasod e sorokat, és tudsz ennek örülni, akkor valószínűleg nyugodtan feküdtél le előző este. Azért tudsz örülni, mert közösségben lehetsz a Világossággal.

2021. december 28., kedd

Igehely: 1Thessz 5:1-10; Kulcsige: 1Thessz 5:6 „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!”

Mielőtt nekifogtam e sorok írásának, erőt vett rajtam egyfajta tunyaság. Csak ültem, nézegettem az egymás után lefutó posztokat a facebookon, és egyáltalán nem volt kedvem áhítatot írni. Aztán a kötelességtudat csak azt súgta, vegyem elő a Bibliámat, és haladjak az írással.

2021. december 27., hétfő

Igehely: Zsid 2:5-10; Kulcsige: Zsid 2:9 „Azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.”

Mit látunk? Attól függ, hova nézünk. Van, aki néz, de nem lát. Tekintget mindenfelé, észrevesz sok apróságot, szép és csúnya dolgokat, de nem látja a lényeget. Néz a szemével, de nem lát a hitével. Vagy mert nincs neki, vagy mert engedte elsorvadni.

2021. december 26., vasárnap

Igehely: Lk 2:21-35; Kulcsige: Lk 2:32 „Hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.”

Az Úr Jézus Krisztus születésével a mindenható Isten megérkezett a földre. Egy szegény, szerény zsidó házaspár gyermekeként jött. Embernek született az emberek közé. A teremtő meglátogatta teremtettjeit. Áttörte az eget fizikailag, hogy majd áttörhesse a szellemi korlátokat is.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Thessz 1:1–4; Igehely: 1Thessz 1:4 „Mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.”

A napokban elkezdtem egy képzést, melynek keretében az évfolyamot négy kisebb csoportra osztották. A csoportbeosztást – a helyszínekkel együtt – jó előre elküldték, azonban a képzés napján bizonyos okok miatt változtattak a helyszíneken. Ez okozott némi kavarodást, mert egyesek a régi, mások a frissített kiírás szerint keresték meg a valós vagy vélt csoportjukat. Izgalmas volt látni az arcokon a felismerést, amikor rádöbbentek, hogy ők nem ebbe a csoportba hivatalosak.