Igehely: Lk 6:12-16; Kulcsige: Lk 6:13 „Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett.”
Jézus kiválasztotta a tizenkettőt, hogy apostolai legyenek. Ez nagy kiváltság volt, de nem a nagyszerű képességeik és érdemeik, vagy akár bölcsességük alapján választotta ki őket Jézus, hanem az Atya vezetése alatt – amit az imában átvirrasztott éjszaka sejtet.
Igehely: Lk 6:6-11; Kulcsige: Lk 6:10 „És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze.”
Megtörtént már velünk, hogy éjjel, alvás közben, teljesen elzsibbadt a karunk, és reggel meg sem tudtuk mozdítani? Viszont amint a vér kezdte átjárni, és elkezdtük mozgatni, a karunk egyre inkább megerősödött, és helyreállt a mozgásunk.
Igehely: Lk 6:1-5; Kulcsige: Lk 6:5 „És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.”
Egy vasárnap délelőtt a szüleim (nem hívők), átutazóban voltak Brassóban, ahol akkor még egyetemre jártam. Én azon a hétvégén nem mentem haza, és azt terveztem, hogy délelőtt megyek gyülekezetbe.
Igehely: Lk 5:33-39; Kulcsige: Lk 5:33 „Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak.”
A farizeusok és írástudók felróják Jézusnak, hogy tanítványai nem böjtölnek, és nem imádkoznak, mint a Keresztelő János és a farizeusok tanítványai. Ő viszont rámutat arra, hogy most nem a böjt ideje van a tanítványok számára, hanem az ünnepé.
Igehely: Lk 5:27-32; Kulcsige: Lk 5:28 „Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt.”
Hogy tudta Lévi követni Jézust úgy, hogy mindenét otthagyta? Hogy tud manapság valaki mindent hátrahagyva Jézus követője lenni?
Igehely: Lk 5:17-26; Kulcsige: Lk 5:20 „Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid.”
„Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid.” Ezek a legcsodálatosabb szavak, amelyeket az ember hallhat földi életében. Arról biztosították a béna embert, hogy Jézus nem rója fel a bűnét, és sem földi életét, sem az örökkévalóságot nem kell Isten nélkül leélnie.
Igehely: 2Kor 1:8–11; Kulcsige: 2Kor 1:10 „Aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít.”
Szabadításra akkor van szükségünk, ha fogságban vagyunk. Kinek vagy minek a fogságában vagy? Egyáltalán felismerted-e, tudod-e, hogy fogságban vagy?
Mindig voltak olyan tényezők, amelyek rossz irányba próbálták befolyásolni az embert, úgy fizikai, mint lelki értelemben. Ezekből a fogságokból is nehéz megmenekülni, de mi a helyzet a bűn fogságával a te életedben? Megtaláltad-e a szabadulás útját? Felismerted-e bűnösségedet?