Igehely: Róm 3:21-31; Kulcsige: Róm 3:23 „Mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét.”
Helyreállásra minden embernek szüksége van, mert a bűnre való hajlam ott van mindenkiben. Úgy születünk erre a világra, hogy a bűn csírája bennünk van. Isten készített egy utat, hogy az elveszett embernek megigazulásban legyen része.
Igehely: Róm 5:8-11; Kulcsige: Róm 5:8 „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”
Isten nemcsak ideadta értünk Jézus Krisztust, hogy megváltson minket áldozata által, hanem akkor adta értünk Őt, amikor mi még bűneinkben voltunk. Előre ideadta Őt értünk, bár mi akkor még az ellenségei voltunk.
Igehely: Róm 7:15-25; Kulcsige: Róm 7:24 „Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?”
Miután Pál megállapította az ember teljes bűnösségét, és a Megváltónak a törvény ítélete alól való felszabadítását (1-6. rész), rátér az újjászületett ember állapotára a törvény fényében (7. rész).
Igehely: Róm 6:19-23; Kulcsige: Róm 6:20 „Mert amikor a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól.”
„Mi szabadok vagyunk, nem szolgálunk senkinek!” (Jn 8:33) – hangoztatták a zsidók, amikor Jézus a bűnről és annak szolgálatáról tanított. Ez hazugság volt, mert egyáltalán nem voltak szabadok.
Igehely: Lk 24:50-53; Kulcsige: Lk 24:51 „És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.”
Hova ment? Mikor jön vissza? – a beszámolók alapján ilyen kérdések foglakoztatták a tanítványokat, miközben ezt az eseményt átélték. Ez volt talán a világ legtöbb kérdését felvető eseménye.
Igehely: Józs 24:14-16; Kulcsige: Józs 24:15 „De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”
Én ezt akarom! – talán ez az emberek legtöbbször kimondott vagy kimondatlan mondata. De vajon tényleg létezik szabad akarat, vagy mások befolyására, mások hatására alakítjuk ki saját akaratunkat (véleményünket)?
Igehely: Fil 2:12–18; Kulcsige: Fil 2:15 „Hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban.”
Pál szeretteinek nevezi a gyülekezet tagjait, és kéri őket, hogy engedelmeskedjenek a levélben kért tanításnak, utasításnak. Félelemmel és rettegéssel viselkedjenek a mindennapi életükben, ne legyen egy könnyelmű, gondatlan életvitelük. Isten kimunkálja úgy az akarást, mint a cselekvést is, ha reá figyelünk.