Igehely: 4Móz 28:1-31; Kulcsige: 4Móz 28:2 „Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul.”
Gyermekként, amikor a Bibliát olvastam, szerettem Mózes első fejezetétől elkezdeni, ugyanis a leírt események érdekesek, könnyen érthetőek és megragadóak voltak.
Igehely: Ezsd 3:8-9; Kulcsige: Ezsd 3:8 „Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában megkezdték az előkészületeket Zerubbábel, Sealtíél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból, és megbízták a húszéves és annál idősebb lévitákat azzal, hogy irányítsák az Úr házának építését.”
Emlékszem, ahogy idősebb testvérek megosztották élményeiket arról, hogy miként épültek fel az imaházaink.
Igehely: Ezsd 3:1-7; Kulcsige: Ezsd 3:6 „A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni az Úrnak, bár az Úr templomának az alapkövét még nem rakták le.”
Különleges időszak kezdete volt a zsidó nép számára, amikor újra hazájukba, Izráel földjére érkeztek, és elkezdhették építeni otthonaikat. Sok érzelmet tapasztalhattak meg, ahogy meglátták lerombolt otthonaikat, romos épületeiket.
Igehely: Ezsd 2:68-70; Kulcsige: Ezsd 2:68 „Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr házához, egyes családfők önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy felépítsék azt a régi helyén.”
Miután megérkeztek Jeruzsálembe, talán az első dolguk az volt, hogy megnézzék azt a helyet, ahol egykor Isten temploma állt. Érdekes, de az ige azt írja, hogy megérkeztek az Úr házához. Vagyis ők nem egy lerombolt épületet láttak, hanem az Úr templomát.
Igehely: Ezsd 2:36-67; Kulcsige: Ezsd 2:62 „Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól.”
Miközben az elinduló népet számolták, és a feljegyzéseket készítették, eljutottak azokhoz az emberekhez, akik hetven évvel azelőtt különleges szerepet töltöttek be az istentiszteletek során. Ők voltak a papok, a léviták, az énekesek és a templomi szolgák.
Igehely: Ezsd 2:1-35; Kulcsige: Ezsd 2:1 „A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába.”
Egy neveket tartalmazó feljegyzést olvastunk, melyet akkor állítottak össze, amikor a nép egy része visszaindult Jeruzsálembe. Ezek az emberek számontartották a származásukat, nem felejtették el, hogy honnan valók.
Igehely: Péld 4:13–23; Igehely: Péld 4:18 „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.”
A rész elején a bölcsesség, az okos tudomány elfogadására biztatja fiait a bölcs, és kéri őket a szülői tanítás megfogadására. A kijelölt szakaszban több parancs és tiltás is elhangzik. Készek vagyunk-e engedelmeskedni Isten parancsának? Ma a lázadó világban nem szokás a tanács elfogadása. Mindenki bölcsnek gondolja magát, nem fogadják az intést. Pedig egyedül Isten bölcs, és ő ad bölcsességet nekünk is. Első helyen van-e szívünkben az Isten bölcsessége, minden más bölcsességnél feljebb? Az életünk függhet az intéstől, ha odafigyelünk rá. De ezt be is kell tartanunk, hogy életet nyerjünk.