Igehely: Zak 7:1-14; Kulcsige: Zak 7:12 „Szívüket gyémántkeménnyé tették, hogy ne hallják a törvényt, sem azokat az igéket, amelyeket a Seregek Ura küldött lelke által a régebbi prófétákkal. Emiatt háborodott fel olyan nagyon a Seregek Ura.”
Zakariás emlékezteti a népet arra, ahogy atyáik rutinból gyakorolták vallásukat, de nem hallották meg Isten szavát, és nem engedelmeskedtek neki szívből. Ez volt a fő oka annak, hogy Jeruzsálem és a templom is elpusztult.
Igehely: Ezsd 4:17-24; Kulcsige: Ezsd 4:21 „Most azért adjátok parancsba: Meg kell akadályozni ezeket a férfiakat abban, hogy újjáépítsék a várost, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik.”
Izráel népe arra kényszerült, hogy hosszú ideig abbahagyja azt az építkezést, amelyről pedig tudta, hogy szükséges és az Istennek tetsző, de a hatalmon levő király megakadályozta őket a munkavégzésben.
Igehely: 2Kir17:24-41: Kulcsige: 2Kir 17:33 „Félték tehát az Urat is, de tisztelték a maguk isteneit is, azoknak a pogány népeknek a szokása szerint, akik közül elhurcolták őket.”
Arról olvashattunk, hogy miként telepítették be a samaritánusokat arra a földre, amelyen előzőleg a hűtlen Izráel lakott. A hazaérkező Júda nem akart együttműködni ezzel a betelepített néppel, amikor a templom építéséről volt szó.
Igehely: Ezsd 4:1-16; Kulcsige: Ezsd 4:3-4 „Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya. Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől.”
Bizonnyal igaz, amit Pál írt fiatal munkatársának: „Mindazok, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” Az ellenség sok tekintetben akadályokat igyekszik gördíteni Jézus hűséges követői elé.
Igehely: 4Móz 29:1-39; Kulcsige: 4Móz 29:13 „Mutassatok be égőáldozatot kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak: tizenhárom bikaborjút, két kost és tizennégy egyéves bárányt, amelyek hibátlanok legyenek.”
Minden áldozatnak, amit Izráel fiai vittek az Úrnak, az volt a célja, hogy kedves illatú legyen, hogy Isten kedvesen fogadhassa azt. Nem kényszerből kellett tenni, hanem teljes örömmel. Voltak áldozatok, amelyeknek az volt a rendeltetésük, hogy teljesen elégjenek az oltáron.
Igehely: 4Móz 28:1-31; Kulcsige: 4Móz 28:2 „Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul.”
Gyermekként, amikor a Bibliát olvastam, szerettem Mózes első fejezetétől elkezdeni, ugyanis a leírt események érdekesek, könnyen érthetőek és megragadóak voltak.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.