Igehely: Lk 21:25-38; Kulcsige: Lk 21:28 „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”
Milyen lelki testhelyzet jellemez? Milyen irányba nézel? Mi köti le a figyelmedet, gondolataidat? Lehúz, meggörnyeszt, nyomorékká tesz az az életforma, ahogy élsz, vagy boldog vagy, és szárnyalsz a Krisztus által kapott szabadságban?
Igehely: Lk 21:20-24; Kulcsige: Lk 21:24 „Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.
„Nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen” (Róm 13:1-2).
Igehely: Lk 21:5-19; Kulcsige: Lk 21:15 „Mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.”
Várjuk, hogy az idő múlásával jobb lesz, nagyobb lesz a szabadságunk, kiszámíthatóbb, kényelmesebb lesz az életünk. De nem erről beszél Isten igéje, sőt éppen az ellenkezőjéről.
Igehely: Zsolt 118:19-29; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”
A kapu az összekötés és elválasztás eszköze. Az egyik tér véget ér, egy másik kezdődik, közte van a kapu. A Szentírásban először Jákób használja ezt a kifejezést. Arról a helyről mondja, ahol álmában az égig érő létrát látta: „Milyen félelmetes ez a hely!
Igehely: Lk 18:9-14; Kulcsige: Lk 18:14 „Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Az Úr Jézusnak ez a példázata ma reggel kétféle embert, kétféle lelkületet mutat be. Mindketten a templomba mennek, mégpedig imádkozni, és ez nagyon jó dolog. De milyen sok ember nem megy a templomba, imaházba imádkozni! Egy régi ének jut eszembe az Evangéliumi zsoltár c.
Igehely: Lk 18:1-8; Kulcsige: Lk 18:7 „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”
Igen nagy különbség van a hamis bíró és az igazságos Isten között. A hamis bírónak terhére volt az özvegyasszony és annak folyamatos kérése. A mi Istenünknek nincs senki és semmilyen probléma megoldása a terhére. Úgy jöhetünk hozzá, mint gyermekei.
Igehely: ApCsel 26:18–23; Kulcsige: ApCsel 26:18 „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.”
Pál apostolt Isten elsősorban a pogányok felé való szolgálatra hívta el. Egyik kedves énekünk így szól: „Elhívtalak azért, hogy nékem szolgálj, elhívtalak azért, hogy nékem élj!” Testvérem, hová szól a te elhívásod? Emlékezz vissza, téged hol és mikor szólított meg Isten! Az apostol életében ez a pont a damaszkuszi úton jött el. Pál a déli napfénynél is világosabban hallotta az őt megszólító hangot, és engedelmesen folytatta tovább az útját, betöltve küldetését. Sokakat kivezetett a sötétségből a világosságra, hirdette az evangéliumot.