Igehely: 1Móz 25:21–26, 27:35-36a; Kulcsige: 1Móz 25:26a „Azután kijött a testvére, kezével Ézsau sarkába kapaszkodva.”
Az újszülött megérkezését sok módon ünneplik, de az ajándékozás nem marad el. Egy ajándék, ami egy életen át kísér, az a nevünk, amit a szüleinktől kapunk. Hogy milyen nevet kapunk, az több mindentől függ: a szülők vágyától (tovább vigyék a szülők nevét), kultúrától, a név jelentésétől, stb.
Igehely: Róm 9:6–13; Kulcsige: Gal 4:28 „Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok.”
Meggyőződésem, hogy Izsák egész életében nagy megtiszteltetésnek és kiváltságnak tartotta, hogy Isten Ábrahám utódai közül őt választotta arra, hogy az ígéretek örököse legyen.
Igehely: Zsolt 105:1–12; Kulcsige: Zsolt 105:9 „Amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.”
A történelem során nagy nemzetek és hatalmas birodalmak szűntek meg létezni. Más a helyzet azonban Ábrahám ígéret szerinti utódaival, akik csak alig néhányan voltak (12.v.).
Igehely: 1Móz 27:26–29, 38–40; Kulcsige: Zsid 11:20 „Hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut.”
A régi időkben a kimondott áldásnak vagy átoknak nagy jelentőséget tulajdonítottak, nem meglepő tehát, hogy Jákób mindenáron igyekezett megnyerni az elsőszülötteknek járó atyai áldást. Izsák azért tudja megáldani fiait, mert ő maga is áldott.
Igehely: 1Móz 26:12–25; Kulcsige: 1Móz 26:13 „Így gazdagodott ez az ember; folyton-folyvást gazdagodott, míg végül is dúsgazdaggá lett.”
Izsák vagyonának feltűnően gyors gyarapodása nem az ő ügyességének eredménye, hanem Isten áldása. Nem minden gazdagság tekinthető Isten áldásának. A hamis úton szerzett javak nem azok. „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek.” (1Tim 6:9a)
Igehely: 1Móz 24:10–14, 62–67; Kulcsige: 1Móz 24:63 „Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek.”
Az istenfélő Ábrahámnak istenfélő a szolgája is, aki az urától való megbízást még az evésnél is elsőbbrendűnek tartja (1Móz 24:33).
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.