Igehely: ApCsel 5:1-11; Kulcsige: ApCsel 5:4b „Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.”
Anániás és Safira története olyan fontos eset volt, hogy Lukács úgy gondolta, feltétlenül le kell írnia a beszámolójában. Na, nem azért, mert követendő példa lenne a házaspár viselkedése, ellenkezőleg, hogy figyelmeztessen arra, hogy a hazugság bűn, és azt Isten nem hagyja szó nélkül.
Igehely: 1Jn 3:10-17; Kulcsige: 1Jn 3:14 „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban marad.”
Isten igéje számtalan alkalommal beszél az ember hitéről, cselekedeteiről, sőt még az ember testének a fontosságáról is, de sehol sem enged arra következtetni, hogy valamilyen módon cselekedeteinket függetleníteni lehetne magunktól. A Biblia az embert egy egésznek látja, testével, lelkével.
Igehely: Róm 6:9-18; Kulcsige: Róm 6:13 „Tagjaitokat se állítsátok a gonoszság fegyvereiként a bűn szolgálatába, hanem álljatok Isten szolgálatába, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitok az igazság fegyvereiként szolgáljanak Istennek.”
Pál, és általa a Szentlélek, arra a valóságra irányítja a figyelmünket, ami nem a szemünkkel nézve válik felismerhetővé számunkra, hanem a hitünkön keresztül szemlélve válik valósággá az életünkben.
Igehely: Jn 5:19-30; Kulcsige: Jn 5:24 „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”
Bárcsak meghallanánk azt az egyszerű üzenetet, amit Jézus mond: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van”.
Igehely: Jer 13:20-27; Kulcsige: Jer 13:23 „Ha majd fehérre változtatja bőrét az etióp, vagy ha a párduc elrejti foltjait, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat!”
Szó sincs arról, hogy Isten népe olyan mélyre süllyedt volna, hogy Isten ne tudná helyreállítani. A 27. versben olvashatunk arról, hogy mi az, ami miatt a nép menthetetlen: „Nem akarsz megtisztulni.”
Igehely: 2Krón 29:1-11; Kulcsige: 2Krón 29:3 „Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta az Úr házának ajtajait, és kijavíttatta azokat.”
Ezékiás egy súlyos válság közepén felismerte a probléma gyökerét és kész volt azonnal cselekedni. Hosszú évtizedek szokásait egyik napról a másikra törölte el, és feltámasztotta a nép eredeti vallását, ami az akkori generáció számára azonban teljesen új volt.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.