Igehely: Róm 6:1–8; Kulcsige: Róm 6:6 „Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.”
Hála Istennek, hogy kijelentette ezeket a csodás igazságokat Pálon keresztül! Harcolunk, küzdünk az óemberünkkel, öldököljük, levetkőzzük, olykor mégiscsak kibújik vagy akár előtör belőlünk. „Vergődik az óember a kereszten.” – fogalmazta meg egy teológustársunk, amikor rosszat tapasztalt.
Igehely: Gal 5:13–21; Kulcsige: Gal 5:16 „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.”
Íme, egyértelműen előttünk áll az egész hét témája: az óember levetkezésének feszültsége. Mintha egy izzadtságtól és mocsoktól ránk tapadt ruhát kéne lecibálnunk magunkról. Fárasztó és fájdalmas eltávolítani. Micsoda fellélegzés megszabadulni belőle!
Igehely: Mt 6:24–30; Kulcsige: Mt 6:24)
Mire figyelsz? Jézus arra biztat, hogy nézzük meg az égi madarakat. Ehhez kicsit fel kell emelnünk a tekintetünket, és így vehetjük észre a szárnyukat táró, magasan röpdöső galambokat, cikázó fecskéket vagy köröző ölyveket. Felfelé tekintünk-e?
Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”
„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére.
Igehely: Ef 4:25–32; Kulcsige: Ef 4:27 „Helyet se adjatok az ördögnek.”
Egy ifjúsági konferencián az előadó ebből az igeszakaszból a következőket tanította: „Ki lehet mutatni az érzelmeinket, hiszen Istentől kaptunk mindent. Pál itt még a haraggal kapcsolatban is engedékeny, bár korlátozott mértékben. Csak napnyugtáig lehet haragudni!
Igehely: 1Sám 10:1–7; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”
Saul elhívásának története nagyon személyes. A felkenetés szertartása kiemeli Sault környezetéből, és elidegeníthetetlen méltóságot ad neki. Így különleges kapcsolatba kerül Istennel, ő mostantól kezdve az Úr felkentje.
Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”
Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet.