Igehely: 1Jn 1:1-4; Kulcsige: 1Jn 1:2 „Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.”
Jézus Krisztus személyében az örök időtlenség uralkodó Logosza érzékszervekkel is megtapasztalhatóvá alázta magát a bukott teremtmény számára. A Királyok Királya láthatóvá vált, tapinthatóvá, megostorozhatóvá, keresztre feszíthetővé – mert szeretett.
Igehely: Zsid 1:1-6; Kulcsige: Zsid 1:2 „Ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.”
Az időnek teljességében testet öltött, aki által és akire nézve teremtetett minden mennyen és földön; aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget; aki előtt ámulva hódolnak mind az angyalok. Évezredeken át kőbe vésett törvények terelték Őfelé a választottak tekintetét.
Igehely: Lk 2:12-20; Kulcsige: Lk 2:14 „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
A betlehemi pásztorok az angyali jelenés előtt is áldott emberek voltak – az általános kegyelem szerint. Ábrahám leszármazottaiként éltették magukban a hitet, hogy majd eljön az, aki megszabadítja Izráelt, és a Dávid királyi székét helyreállítja benne.
Igehely: Jn 1:14-18; Kulcsige: Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
Az evangélisták között János az, aki fontosnak tartja, hogy rámutasson Jézus eredetére. Máté és Lukács is érinti a különlegességét, hisz leírják, hogy a Szentlélektől fogantatott. János azonban pontosít: Jézus nem más, mint az Ige, aki kezdetben már volt, Istennél volt, és ő maga Isten volt.
Igehely: 1Tim 3:14-4:6; Kulcsige: 1Tim 3:16 „Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.”
Pál azt a reménységet élteti magában, amikor a levelet írja, hogy nemsokára kiszabadul a börtönből, és elmehet Timóteushoz. De szem előtt tartja azt az esetet is, hogy nem így lesz, ezért részletesen ír, hogy a levélből Timóteus megtudja, hogyan kell szolgálnia a gyülekezetben.
Igehely: Ézs 11:1-10; Kulcsige: Ézs 11:10 „Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz.”
Isai leszármazottját mutatja be itt Ézsaiás, aki Isten Lelke által olyan uralmat fog megvalósítani, amely békét eredményez. A 9. v. szerint ezt nem harci eszközök bevetése által fogja tenni, hanem úgy, hogy elterjeszti a földön az Isten ismeretét.
Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”
Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!
Nagyon sok különbség van ember és állat között. Bár mindegyik porból lett, vagyis ugyanolyan földi elemekből lettünk teremtve, mégis mindegyikünk különböző genetikai állománnyal rendelkezik. De az embernek adatott a Lélek, az ember gondolkodó, szabad akarattal rendelkező lény.