Igehely: 1Pt 2:18-20; Kulcsige: 1Pt 2:20 „De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben, ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.”
Az elmúlt évtizedekben kialakult jóléti világ magával hozta az árucikkek bő választékát, és az azokhoz való gyors hozzáférést. Mindeközben hiánycikké váltak az erény és a jellemesség egyes kellékei, közöttük a türelem is.
Igehely: Róm 14:17-18; Kulcsige: Róm 14:18 „Mert aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és megbízható az emberek előtt.”
Bálám azt hitte, hogy helyes, amit tesz, de csak szamarának csökönyössége mentette meg az életét (4Móz 22:32–33). Saul az amálék elleni harcot jól elvégzett küldetésnek gondolta, pedig ott dőlt el véglegesen, hogy Isten elveszi tőle a királyságot (1Sám 15:20–23).
Igehely: Zsid 11:5-6; Kulcsige: Zsid 11:6 „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”
Mikeás próféta idejében feltették a kérdést: „mivel járuljak az Úr elé?” (Mik 6:6), azt gondolva, hogy az Isten előtti kedvességet rituális cselekedetekkel vagy az áldozatra szánt javak mennyiségével lehet megszerezni. Hajlongás, égőáldozat, kosok ezrei, olajpatakok tízezrei, emberáldozat?
Igehely: Róm 8:5-8; Kulcsige: Róm 8:8 „Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.”
Ha egy ember a szeretetét akarja kifejezni valaki iránt, akkor igyekszik olyasmivel meglepni, amit az illető személy kedvel. Minél jobban ismerik egymást, annál jobban tudják, hogy mi tartozik a kedvencei közé, és mit nem szeret.
Igehely: Jn 8:25-29; Kulcsige: Jn 8:29 „És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.”
Aki az emberek gondolkodását szeretné megváltoztatni, az nagy fába vágja a fejszéjét! A gondolkodási sablonok, a vélt vagy valós igazságtartalommal rendelkező nézetek mélyen bele tudnak íródni az elmébe.
Igehely: Jn 8:21-24; Kulcsige: Jn 8:21, 23 „Majd Jézus ismét szólt hozzájuk: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűnötökben: ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok.”
Ismert a kegyelmi korszak kezdete, és tudjuk az Írásból, hogy egyszer be is zárul. Ma még Isten Krisztusban lehetőséget kínál a vele való megbékélésre: „Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!
Igehely: ApCsel 20:1–6, 27:1–3; Igehely: ApCsel 20:4 „Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.”
A thesszalonikai gyülekezetben voltak olyanok is, akik nemcsak lelki testvéreivé váltak az apostolnak, hanem munkatársaivá is. Elkísérték Pált, és együtt küzdöttek vele az evangélium diadaláért. Nemcsak beszéltek a szolgálatról, hanem komoly áldozatot hoztak, amikor veszélyes missziós utakra is elkísérték. Az apostollal együtt szembenéztek a halállal is. Arisztarkhosz ott volt a Rómába tartó hajóúton, és Pállal együtt hajótörést is szenvedett.