Igehely: Jn 6:16-21; Kulcsige: Jn 6:19 „Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harmincfutamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz.”
Nagy győzelmek után mindig nagy harcok, bukások, viharok jönnek. Illés legyőzi a Kármelen a Baál és Asera papjait, majd elmenekül Jézabel haragja elől, és a saját halálát kívánja.
Igehely: Jn 6:8-15; Kulcsige: Jn 6:11 „Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.”
„Nem nagyobb a szükség, mint a Segítő” (HH 750). Bár a probléma nagy volt (200 dénár egy háztartás 8 hónapnyi ellátására volt elegendő), Jézus bemutatta, hogy neki semmi sem lehetetlen. Ő a létezésünk testi oldaláról sem feledkezik meg.
Igehely: Jn 6:1-7; Kulcsige: Jn 6:7 „Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.”
Jézus kérdések által teszteli és formálja az övéit. Ezekkel a szívben levő gondolatokat, hozzáállást és világnézetet hozza felszínre. Honnan vehetnek kenyeret? Fülöp válaszából az tűnik ki, hogy a megoldás mellett áll, mégsem veszi azt észre!
Igehely: Jn 5:39-47; Kulcsige: Jn 5:46 „Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő énrólam írt.”
Ha a 39. igeverset olvastam, sokszor az a helytelen érzésem volt, mintha Jézus az igetanulmányozást valahogy a farizeussággal tenné egy lapra. Azonban hála Istennek, hogy nem erről van szó! Jézus nem az igetanulmányozás ellen van. Sőt, épp ezt parancsolja!
Igehely: Jn 5:30-38; Kulcsige: Jn 5:34 „Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.”
Keresztyén környezetben felnőve sokszor természetesnek veszünk dolgokat. Például azt, hogy Isten létezik, hogy szeret minket, hogy Jézus szavai teljes autoritással rendelkeznek. De az első században élőknek, és ma is sokak számára ezek nem egyértelmű tények.
Igehely: Jn 5:24-29; Kulcsige: Jn 5:29 „És kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”
Aki hisz, annak örök élete van! Sok keresztyén mégis folyamatosan aggódik azért, hogy vajon eléggé nagy-e a hite, elég gyümölcsöt termett-e az élete, teljes-e az engedelmessége ahhoz, hogy örök élete legyen.
Igehely: 2Kor 1:8–11; Kulcsige: 2Kor 1:10 „Aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít.”
Szabadításra akkor van szükségünk, ha fogságban vagyunk. Kinek vagy minek a fogságában vagy? Egyáltalán felismerted-e, tudod-e, hogy fogságban vagy?
Mindig voltak olyan tényezők, amelyek rossz irányba próbálták befolyásolni az embert, úgy fizikai, mint lelki értelemben. Ezekből a fogságokból is nehéz megmenekülni, de mi a helyzet a bűn fogságával a te életedben? Megtaláltad-e a szabadulás útját? Felismerted-e bűnösségedet?