Igehely: Zsolt 79:1-13; Kulcsige: Zsolt 79:8 „Ne ródd fel nekünk az elődök bűneit, siess felénk irgalmasan, mert igen elesettek vagyunk!”
Tragikus eseményekre emlékezik Ászáf, amik az ősök bűnei miatt jöttek rájuk. Könnyű felismerni elődeink bűneit – bár ez is szeretet kérdése – de a sajátot már nehezebb. Mindannyian rendelkezünk egy folyton megmagyarázni, magunkat felmenteni képes énnel.
Igehely: Zsolt 76:1-13; Kulcsige: Zsolt 76:10 „Mert ítéletet tart az Isten, szabadulást ad a földön az alázatosaknak.”
Ászáf a szent sátor Sálembe telepítését ünnepli, amit a pogányok isteneivel szemben Istenünk felemelkedéseként értelmez. Nem azért, mert erősek voltak a szállító léviták, vagy mert Sálem hegyen épült, hanem mert Istenünk világhírű történelemmel megbizonyította magát már akkor.
Igehely: Zsolt 75:1-11; Kulcsige: Zsolt 75:9 „Mert pohár van az Úr kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.”
Minden létező Isten atyasága, fősége alatt van. Az övén kívül nincs világ, nincs semmi létező. Ennélfogva mindenki sorsa Isten kezében van. Mindenható szeretetének jele, hogy az Őt szeretőket házának finom italával kínálja.
Igehely: Zsolt 74:1-23; Kulcsige: Zsolt 74:20 „Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai is!”
A zsidóknak a fogságban bőven volt módjuk gyászolni, sírni és önvizsgálatot tartani. A megmaradt népnél ez bűnbánattal és megtéréssel folytatódott. Ezért haza is vezette őket Isten, országukat, templomukat újjáépíteni. Ászáf is ezek közé tartozott.
Igehely: Zsolt 69:20-37; Kulcsige: Zsolt 69:30 „De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem!”
Emerson mondja: „A bölcs ember naponta frigyre lép az igazsággal.” Aki meg is éli Isten igazságait, az bekerül az igazságért folyó harcba is. Ezzel megnyeri a helyzetének látását is, mert az igazság Istenhez tartozást ad, az igazsággal szembenállás pedig a gonoszhoz köt.
Igehely: Zsolt 69:1-19; Kulcsige: Zsolt 69:10 „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.”
Életünk néha örvényben vergődés, amelyben nincs szilárd talaj, csak süllyedés. A leghalálosabb örvényt Jézus szenvedte el, mikor magára vette bűneinket, és a keresztfára vitte.
Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”
Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.