Igehely: ApCsel 8:1-4; Kulcsige: ApCsel 8:4 „Akik pedig szétszóródtak, elmentek, és hirdették az igét.”
Emlékszel még, hogy a biológiaórák miről szóltak? Az élőlények felépítéséről, működéséről, szaporodásáról. Ha körülnézel a természetben, akkor az életet látod, amint növekszik, szaporodik, terjeszkedik. Az életnek ez a természete.
Igehely: Zsolt 51:1-21; Kulcsige: Zsolt 51:9 „Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.”
Habár igyekszünk arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk, mégis olykor azon kapjuk magunkat, hogy már megint beengedtünk valami olyat, ami beszennyezte a gondolatainkat, szívünket. Mit kell tegyen az Úr gyermeke ilyen helyzetben?
Igehely: Ám 6:1-14; Kulcsige: Ám 6:5 „Hárfakísérettel dalolásznak, és azt hiszik, hogy zenéjük olyan, mint Dávidé.”
Egy nagy veszély lehet a hívő ember számára, amikor elbizakodva éli a hívő életét. Belekeveredve a testi és világi dolgokba, nem látja bennük a veszélyt, mivel úgy gondolja, hogy az még belefér a Krisztus követésébe.
Igehely: Zsid 13:1-15; Kulcsige: Zsid 13:12 „
Jézus Krisztus váltságmunkája a lelki tisztaságra kötelez minket. Isten Fia, aki egyszerre áldozat és áldozó is volt, nem csak azért halt meg, hogy bűneink meg legyenek bocsátva. Áldozatának fontos célja volt az is, hogy „megszenteljen” téged.
Igehely: 1Thessz 4:1-12; Kulcsige: 1Thessz 4:8 „Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja.”
Isten elhívása irányodban a szent élet. Az Úr, a te Teremtőd és Megváltód szent és elvárja azt, hogy ha Benne hiszel és Őt követed, mindezt tiszta szívvel tedd. A szentséghez vezető út tulajdonképpen három eszközön keresztül valósul meg az Úr gyermekének életében.
Igehely: 1Kor 5:6-13; Kulcsige: 1Kor 5:8 „Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.”
Amikor Isten népe összegyűl istentiszteletre, az egyben ünneplés is. Nem beszélve arról, amikor az Úr asztalához közeledik.
Igehely: Dán 3:8–18; Kulcsige: Dán 3:17 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!”
Az előttünk álló ifjak Istenbe vetett hitükről, bizalmukról és reménységükről tesznek bizonyságot. Isten ebben a fogságban már eddig is csodálatosan megáldotta őket. De a mostani helyzetükben még nagyobb próbára lett téve a hitük. Itt már nem volt elég csupán megvallani Istenbe vetett hitüket. Eléggé sajátos módon vállalják a hitükről való bizonyságtételt. Bátran jelentik ki, hogy az ő Istenük ki tudja szabadítani őket a tüzes kemencéből. Csodálatos a 18. vers: „de ha nem tenné is…, mi a te isteneidet nem imádjuk.” És Isten megtette. Csodát tett. Igen, mert ő egy szerető, szabadító Isten.