Igehely: 1Tim 6:13–16; Kulcsige: 1Tim 6:16 „Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.”
Az ember szeretné meglátni, milyen is Isten. Egyszer Fülöp is ezt kérte Jézustól: „Mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus válaszolt: „Aki engem lát, látja az Atyát.”
Igehely: Róm 3:9–23; Kulcsige: Róm 3:23 „Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.”
Nemrég a gyülekezetünkben egy vendég lelkipásztor a bemutatkozásnál azt mondta, hogy hátrányos helyzetű családban nőtt fel.
Igehely: Ez 33:7–20; Igehely: Ez 33:11 „Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?”
Isten azért teremtette meg az embert, hogy szeretetkapcsolatban éljen ővele. A Sátán ezt a kapcsolatot szakította szét, amikor elbuktatta az embert. Sokszor keresi az ember, hogy mit akar az Isten? Ebben az igeszakaszban olvashatjuk, hogy mit akar, és mit nem akar Isten.
Igehely: 5Móz 34:1–9; Kulcsige: 5Móz 34:5 „Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata szerint.”
Mindannyiunknak kihívás Isten akaratának elfogadása. Meg kell harcolnunk a saját Gecsemánénk harcát, ahol elengedjük terveinket, kívánságainkat. Ez nem könnyű, hiszen az embernek meg kell aláznia magát.
Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:23 „Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.”
Isten soha nem hagyta vezetés nélkül népét. Csodálatos és félelmetes lehetett, amikor a felhő- és a tűzoszlop megindult, majd megállt. Talán gondoltunk már arra mi is, hogy mennyivel könnyebben lehetett így követni Istent, hiszen láthatóak voltak az égi jelek.
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét.
Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”
Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.