Igehely: 1Kor 5:1–6 Kulcsige: 1Kor 5:5 „Átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.”
A gyülekezetben megtűrt bűn fertőzi a közösséget, megszomorítja azokat, akik a szentség útján járnak. Nem emberi ítélkezésről beszél itt az apostol, hanem a Lélek által kapott tekintélyről, amellyel a szentek közösségét ruházza fel az Úr. Lelepleződik a nyílt vagy titkos bűn.
Igehely: 1Pt 1:6–9 Kulcsige: 1Pt 1:7 „Hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.”
Nincsen értékálló hit és élet próba nélkül. Az arany próbája a tűz, hitünké többek között a nehéz helyzetek. Valaki hirtelen felindulását a helyzetével magyarázta: „Bocsánat, kijött belőlem!” „Igen, testvér, mert benned volt.” – hangzott a válasz Isten embere részéről.
Igehely: 2Kor 12:6–10 Kulcsige: 2Kor 12:7 „Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam.”
Pál a zsidó tévtanítókkal vitázva kényszerül arra, hogy saját szolgálatát taglalja. A dicsekvés elkerülése végett rátér az „Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira” (2Kor 12:1). Szól a testébe adatott tövisről is, ami őt alázatban tartja. A szenvedésben gyakran feltevődik a „Miért?” kérdés.
Igehely: Jn 15:1–2 Kulcsige: Jn 15:2 „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.”
Elisabeth Elliot írja Fegyelem, a hívő élet ábécéje című könyvében fiatalon elhunyt férjéről: „Jim Elliot a wheatoni évkönyvembe aláírta a nevét, de csak egy igehelyet írt mellé: 2Tim 2:4: Egy harcos sem elegyedik a világ dolgaiba, hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.
Igehely: Zsid 12:5–11 Kulcsige: Zsid 12:7 „Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja?”
Szíve mélyén, az Édenkertben Istennel megszakadt szeretetkapcsolatra vágyik az ember. Ez a kapcsolat állt helyre Isten és az ember között Krisztusban. Gyermekeként kezeli minden megváltott, neki engedelmes követőjét.
Igehely: 1Jn 2:1–6 Kulcsige: 1Jn 2:3 „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait.”
János int minket arra, hogy a mindennapokban éljük meg a hitünket, hogy ne vétkezzünk. Megadja ehhez a szükséges utasításokat is. Mintha ellentmondás lenne a felsorolásban, de tulajdonképpen felnyitja a szemünket. Azt mondja, hogy ne vétkezzünk.
Igehely: 2Pt 1:15-18 Kulcsige: 2Pt 1:16 „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.”
Amikor Péter és János a feltámadás reggelén az asszonyok híresztelésére a sírhoz futottok, még nem tudtak hinni. Amikor azonban beléptek a sírboltba és megnézték a helyet, ahol korábban Jézus teste feküdt, elszállt minden kételyük. Mi győzte meg őket? A leplek és az összegöngyölített fejkendő, ami még mindig a fej formáját őrizte. Jézus testét nem vihette el senki. Ha pedig nem külső beavatkozással tűnt el a test, akkor ő valóban feltámadt. János tehát látott, és hitt (Jn 20:8). Lukács a szemtanúkat kereste fel, és körültekintő pontossággal írta meg műveit (Lk 1:2-3, ApCsel 1:1).