2026. január 5., hétfő

DÉLELŐTT | 
A megtérés valódi gyümölcsei

Igehely: Lk 3:7–14 Kulcsige: Lk 3:8 „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.”

Bemerítő János nem hízelgő szavakkal szólt hallgatóihoz. Még csak kedvesség sem volt a szavakban. Inkább leleplező ítélet, számonkérés és fenyegetés. Napjainkban alig lehet hallani prédikációt arról, hogy Isten haragszik a bűn miatt, hogy ítélet következik, hogy mindnyájan romlott természettel születtünk, hogy mindnyájan tévelyegtünk, és mindenki a maga útját járta. Pedig ez így van. A bűn egyetemes és személyes.

János azonban rámutatott a bajból és bűnből kivezető útra is: ez a megtérés. Az igazi megtérésnek sajátos jelei vannak. A megtérés valódi gyümölcse elsősorban a bűn miatti megszomorodás, a bűn megvallása és elhagyása. Lerendezni a múltat. Ezt a megtérést hirdette Bemerítő János, ezt hirdette az Úr Jézus, ezt hirdették az apostolok, és ezt kell nekünk is hirdetni. A megtérés által jó irányba, Isten felé fordulunk, és egy új élet kezdődik. Az isteni természet részesei leszünk, és megteremhetjük azokat a jó gyümölcsöket, melyeket Isten vár tőlünk.

Amikor az ÚR a megtérés gyümölcseit keresi életünk fáján, vajon mit talál?

Borzási Gyula

DÉLUTÁN | 

Vigasztalás a hétköznapokban

Igehely: 1Móz 5:28–29 Kulcsige: 1Móz 5:29 „Nóénak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az Úr.”

Az özönvíz előtti világ nagyon istentelen és gonosz társadalom volt. Ádámmal kezdődött, aki vétkezett, majd utána a leszármazottjai is csak egyre romlottabbak lettek. Isten látta, hogy a bűn elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz. De abban a romlott és gonosz világban Sét vonalán mégis voltak olyan utódai is Ádámnak, akik segítségül hívták az ÚR nevét (Énós), akik Istennel jártak (Énók és Nóé). Énóknak Metúsélah volt a fia, ennek fia volt Lámek, ennek fia Nóé.

A Bibliában a név mindig üzenetet is hordoz. A héber nóah jelentése: nyugalmat teremtő, azaz vigasztaló. A Sét leszármazottjaiban élt az a reménység, hogy az ÚR adhat még nekik áldást a megátkozott földön. Ez a reménység Nóéban testesült meg, akiről azt írja a Biblia, hogy „Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében és Istennel járt” (1Móz 6:9).

Ma is szükség van olyan emberekre, mint Nóé volt, hogy a romlott és átkozott világban világítsunk, só legyünk, Istennel járjunk (Zsid 11:7).

Borzási Gyula

 Napi áhítat

Igehely: Lk 6:46–49 Kulcsige: Lk 6:46 „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?”

Az Úr Jézus különleges dolgokat mondott el hallgatóinak, amelyek elgondolkodtatták őket. Megérthették jobban, hogy mit jelent az új bort új tömlőbe tenni. Az ige hallgatása, az ismeretek bővítése, álláspontok ütköztetése vagy teológiai igazságok megfogalmazása nem elegendő ahhoz, hogy az ige elérje célját (Ézs 55:11). Igei igazságokból épülhet csodálatos ház, díszítve lehet a legnagyobb elmék legszebb szavaival, körülvéve a jószándék sétányaival és az Istennek tett ígéretek örökzöld fáival. Amikor azonban az árvíz jön, kísértések, próbák érik, összedől, mert nincs alapja.