Igehely: 1Kor 12:22–27 Kulcsige: 1Kor 12:22–23 „Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek.”
Az egészséges gyülekezetben jól megfér együtt a gyenge és az erős. Nemcsak az erősek, a magabiztosak, a küldetéstudattal rendelkezők a fontosak. A gyengébbekkel is törődni kell. Ne azt érezzék, hogy őket csak megtűrik. Legyenek ugyanúgy értékelt tagok, akik kölcsönösen gondoskodnak egymásról. Nemcsak hitóriások léteznek, hanem lassan araszolók, bizonytalanok, akiknek szükségük van a többiek segítségére.
Civil szervezetet alapítva fogyatékkal élők részére döbbenten tapasztaltam, hogy mennyire elhanyagoltan éltek körülöttünk a „láthatatlan” egyének, akiken egyszerűen átnéztek, elfordították tőlük a fejüket az emberek. Aki nem értékes a mai mércék szerint, nem is érdekes a mai társadalomban. Amikor felmérést végeztünk a településeinken, megdöbbenve láttuk: sokkal több volt a „gyengébb”, mint gondoltuk volna. Ahogy elindult a velük való foglalkozás, úgy szabadultak fel a fájdalmaik, félelmeik terhétől.
Hogy látjuk azokat, akik a háttérben vannak, akik szenvednek, erőtlenek? Van időnk, energiánk velük foglalkozni? Tapasztalatom szerint soha nem teszünk eleget. Át kell értékelni a viszonyulásunkat, az értékelésüket! Megesik, hogy a gyengébb hord imakarjain, csak mi nem is érzékeljük.
Nyúl Zoltán
A hűtlenek víztartói
Igehely: Jer 2:1–13 Kulcsige: Jer 2:13 „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.”
Jeremiás arra emlékezteti Júdát, hogy milyen örömmel követte az Urat a pusztában, mint a menyasszony a vőlegényét. A pusztában is boldog volt, mert Isten gondoskodott ételéről, vizéről és védelméről, mert neki hatalma volt erre.
Az Ígéret földjén lassan minden megváltozott. Miért? Mert „hitványság után jártak, és maguk is hitvánnyá váltak.” Amit vagy akit követünk, az egy idő után megváltoztat minket. Ezért akarunk Krisztuskövetők lenni. Izráel azonban idegen istenek után járt, és meg is lett az eredménye. Egyre mélyebbre és mélyebbre csúsztak.
Ez a veszély fenyeget minket is, ha megelégszünk világi dolgokkal, ha már nem, vagy csak ritkán keressük az Urat, és a tanácsát sem kérjük élethelyzeteinkben. Egy idő után már nem is érezzük, hogy bajban lennénk. Jeremiás érzékletes képpel fogalmazza ezt meg. Olyan ez, mint mikor valaki az élő víz forrását elhagyja, és olyan víztárolókat ás, amelyekből elszivárog a víz. A tároló ott van, csak víz nincs benne. Mint amikor megvan még az ásott kút, de ki van száradva. Félelmetes lehetőség ez, és vannak, akik ebbe is beletörődnek. Lelkileg sosem szabad. Mi Jézustól kérjünk élő vizet!
Vass Ferenc
