2025. március 15., szombat

DÉLELŐTT | 
Kiáltott és meggyógyult

Igehely: Mk 10:46–52 Kulcsige: Mk 10:52 „Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.”

A mai történetünk egyik főszereplője egy fogyatékkal élő ember: Bartimeus, a vak. Abban a korban lenézett, sokak által elkerült személy, akiről úgy vélték, hogy Isten bünteti ezzel a betegséggel, valami rosszat tehettek a szülei, hogy ilyen gyermekkel „áldotta meg” Isten őket… (lásd Jn 9). Ha megvizsgáljuk a Bartimeus körüli tömeget, amely Jézussal együtt érkezik, kétféleképpen viszonyulnak hozzá: némelyek el akarják némítani, mások pedig odavezetik Jézushoz. Adódik a kérdés: mi melyik csoportba tartozunk? Hogy viselkedünk azzal, aki éppen Jézushoz kiált? Felismerjük-e, ha esetleg szokatlan, már-már zavaró módon, de szabadításra várva kiált valaki a Szabadító után?

Milyen jó, hogy voltak olyanok, akik odasegítették ezt a vak koldust az Úr Jézushoz! Nem törődtek azokkal, akik Jézust (!) és önmagukat is féltve távol akarták tartani őt. Legyünk éberek, hogy ha egy szívben felhangzik: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”, akkor segítőkészen álljunk mellé, vigyük, hívjuk Jézushoz, mert csak nála van gyógyulás. Ki a te embered? Te kinek lehetnél ma az embere?

Lisztes Tibor

DÉLUTÁN | 

Megvilágosító törvény

Igehely: Ézs 51:4–8 Kulcsige: Ézs 51:4 „Figyeljetek rám, ti, népek, hallgassatok rám, ti, nemzetek! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.”

Lelkünk ellensége a sötétség ura, aki követőit is megvakítja, hogy ne lássák „a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása.” (2Kor 4:4). Isten ellenben „a népek világosságává” teszi az Ő igéjét. A Sátán ködösít, elaltat, megvakít, Isten pedig felébreszt és megvilágosít. A megvilágosodás maga a megtérés, amit Isten az igehirdetés által valósít meg. Az erő nem az igehirdetőben van, hanem az Igében, amelyet a Szentlélek alkalmaz. (Róm 10:17) A megtérés az a csoda, amikor a Szentlélek világosságot teremt a bűnös ember szívében, az pedig mindinkább meggyőződik bűnösségéről és Isten szeretetéről. Erőről erőre jut az Úrban, és egyre szilárdabbá válik a Jézusba vetett hitében. Az evangélium hirdetése tehát egy megvilágosító feladat, ami nem az emberek simogatását, helybenhagyását vagy dédelgetését jelenti, hanem Krisztus bemutatását. Azért van erre szükség, mert a Sátán homályosító munkáját Isten ezzel győzi le: ez által megnyilatkoztatja az elméjüket, hogy értsék az írásokat (Lk 24:45).

Ha ez megtörtént, meglehet ellenséged lesz a saját házanépe! Jézus kihívott ebből a világból, és ezért gyűlöl minket a világ. De „ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!” (7. v.) „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (ApCsel 5:29).

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Énekek 8:4–7 Kulcsige: Énekek 8:6 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.”

Az Énekek éneke arról az igazi szerelemről szól, amit az Istentől ajándékba kapott társ iránt érez az ember. Egyes bibliamagyarázók szerint Sulamit egy fiatal lány, aki vidéken él, több fiútestvére is van. Szemet vet rá a király, meg akarja hódítani, és a saját háremének tagjává tenni. A lánynak a szíve azonban már foglalt, egy pásztorlegénybe szerelmes. A legény neve nincs megemlítve – de ő bizonyult az igazinak, ő volt Isten ajándéka Sulamit számára.