Igehely: Róm 7:7–25 Kulcsige: Róm 7:22–23 „Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.”
A törvény jó vagy rossz? Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, látnunk kell, hogy a törvények miért is vannak. A törvény utat mutat az életben. Megmutatja, hogyan kell élnünk. Törvény kijelöli az utat és annak irányát (7.v.). Ezek alapján a törvény jó. Akkor miért nem szeretjük a törvényeket? Mert a törvény engedelmességet vár. Mi pedig nem szeretünk engedelmeskedni. Nem tartjuk be, amit a törvény parancsol. Ez maga a bűn. Az engedetlenség egyenlő a bűnnel. Azt pedig tudjuk, hogy a bűn zsoldja a halál. Isten ilyen komolyan veszi ezt? Igen, mert Ő igazságos! És te, kedves barátom, hogyan gondolsz a törvényre és a bűnre?
Isten nemcsak igazságos, de szerető Isten is: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn3:16). Isten ma reggel újból kegyelemmel és szeretettel fordul felénk. Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2:4).
Van már örök életed? Adj hálát érte, és egész nap legyen előtted, mit tett érted Jézus. Ha még nincs örök életed, ma reggel még kérheted. Jöjj a kereszthez, és fogadd el a kegyelmet!
Kun Zsolt
Így neveld gyermeked
Igehely: Péld 22:6 Kulcsige: Péld 22:6 „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”
Azt mondja Isten igéje, hogy neveljük gyermekünket a neki megfelelő módon. Mit jelent a neki megfelelő mód? Ahogy a gyermek szeretné? Távol álljon tőlünk, hogy így gondolkodjunk! Ez már nem nevelés! Ebben az esetben ő a főnök, mi meg a szolgái, akik minden kívánságukat teljesítjük. A neki megfelelő mód a korára utal. Másképp kell tanítani egy óvodást, mint egy líceumba járót. Más az értelmi szintjük.
Sokszor szülőként azzal találjuk szemben magunkat, hogy ami az egyik gyereknél működött, a másiknál már nem válik be. Mit tegyünk ilyenkor? Ne szégyelljünk segítséget kérni. Ne gondoljuk, hogy mi mindent tudunk, és mi ismerjük legjobban gyermekeinket. Legjobban Isten ismeri őket. Ő ismeri a múltjukat, a jelenüket, és ami a legfontosabb: a jövőjüket. Ő az, aki céllal alkotta meg őket. Kitől is kérhetnénk mástól bölcsességet a megfelelő nevelésre, mint attól, aki alkotott és teremtett minket: az egyedül bölcs Istentől: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jak 1:5).
Kun Zsolt