Igehely: Mk 3:13–19 Kulcsige: Mk 3:12 „Tizenkettőt pedig, akiket apostoloknak is nevezett, kiválasztott arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét.”
Az Úr Jézus fontosnak tartotta, hogy tanítványai legyenek, akik a munkáját majd folytassák. Figyeljük meg az igében a két fontos tényezőt: magához hívta és kiküldte őket.
„A tizenkettőt magához hívta, hogy őket tanítsa, hogy őket szeresse, mennyek országa felé vezesse, hogy vele legyenek, mert benne Isten országa elközelgetett. Jó rá figyelni, feszülten várni, jó vele lenni. És a tizenkettőt messzire küldte, mert lázban hevülve sok beteg jajgat, rabbá igáznak démoni hatalmak. …Küldte őket, hogy szavuk nyomán gyógyuljanak, szabaduljanak és megtérjenek.” (Siklós József: Hívás és küldés).
Az Úr Jézus ma is hív, és ma is küld. Aki hívő, az egyben tanítvány is. Feladatunk, hogy másokat is tanítvánnyá tegyünk. Pál apostol írja: „erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; és amiket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2Tim 2:1–2, Károli).
„Jöjj, Jézusom, ó, jöjj, és oktass engemet, Hogy megismerjem jól rendeltetésemet!” (HH 402.)
Borzási Sándor
Gyümölcseink szerint ítéltetünk meg
Igehely: Jer 32:17–19 „Ó, Uram, Uram! Nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal te alkottad meg az eget és a földet; neked semmi sem lehetetlen! Te irgalmas vagy ezer nemzedéken át, de megfizetsz az atyák bűnéért fiaiknak is, te nagy Isten, te hatalmas, akinek Seregek Ura a neve! Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel úgy bánsz, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli.”
Jeremiás háborús időben, az ország összeomlásakor, nagy megpróbáltatásban vallja meg Istenbe vetett hitét. Látja a népre lesújtó ítéletet; önmaga sem képez kivételt, erősen érzi annak súlyát. Engedelmeskedik Isten értelmetlennek látszó parancsának. És imádkozik. Megalázkodva a mindeneket teremtő és uraló Istenre függeszti szemét, és igaznak vallja ítéletét: „szemeid jól látják az emberek rejtett útjait; kinek-kinek megfizetsz az ő cselekedeteinek gyümölcse szerint” (19.v.).
Örökérvényű alapelv, megdönthetetlen igazság ez. Hitünk gyümölcsei a cselekedetek; és ezek alapján ítéltetünk meg. Fontos tehát, hogy megértsük: kegyelméből, hit által üdvözülünk; és „az Ő alkotása vagyunk, jó cselekedetekre teremtve, hogy azokban járjunk” (Ef 2:8–10). Ezért mondja Jakab apostol, hogy a hívők Ábrahámhoz hasonlóan cselekedetekből igazulnak meg az ítélet napján: mert ott Isten a szerint fog ítélni, hogy hitünk üres szó vagy „szeretet által munkálkodó hit” volt-e?
„Ítélet elé fogunk állni. Ó, erre gondoltál-e te?” (HH 649). 1Pt 1:13!
Borzási Sándor
