2025. február 6., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Bűnbánat és gyógyítás

Igehely: Mk 6:7–13 Kulcsige: Mk 6:12 „A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg.”

A tanítványok kiküldésének célja az evangélium hirdetése volt: hívják az embereket megtérésre, űzzék ki a tisztátalan lelkeket belőlük, és gyógyítsák meg a betegeket. A tanítványok kettesével mentek: a misszió nem magánakció, hanem közösségi szolgálat. Emellett ez még az evangélium üzenetének hitelességét, komolyságát is kiemeli – a mózesi törvény két tanú vallomását fogadta el bizonyított ténynek. A tanítványoknak az Úr Jézus Krisztus hatalmáról és országáról kell bizonyságot tenniük. Tehát a csodálatos szabadulások és gyógyulások az evangélium hirdetésének következményei.

Az utazással kapcsolatos rendelkezés az egyiptomi kivonulásra emlékeztet: nekünk is békességesen, védtelenül, Istenben bízva és sürgősen kell hirdetnünk Isten ítéletét és a Jézusban felkínált kegyelmet. Tanúskodásunk az embereket válaszút elé állítja. Aki elfogadja, azon megnyugszik Isten békessége; aki elutasítja, az kizárja magát Isten országából.

Milyen lehetőségünk van az evangélium hirdetésére? Mi az, ami elvonja a figyelmet az evangéliumról?

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

A bűnösök áldozatát utálja az Úr

Igehely: Péld 15:1–11 Kulcsige: Péld 15:8 „A bűnösök áldozatát utálja az Úr, de a becsületesek imádságát kedveli.”

A Példabeszédek könyve rámutat arra, hogy Isten egyrészt átfogóan figyeli meg mindazt, amit az emberek tesznek – a cselekedetet és a mögötte meghúzódó indítékot (3. és 11.v.) –, másrészt az emberek által elkövetett bűnök Isten utálatát váltják ki (8–9.v.). Isten tehát nem passzív, hanem aktív szereplő életünkben.

Isten előtt utálatos, amikor a külső ember nincs összhangban a belső emberrel: az áldozathozatal mögött nincs „becsületes” áldozatkészség, amikor életünket nem az Úr igéje iránti engedelmességre való törekvés jellemzi. Ő a szívünkbe lát, ahol kendőzetlenek az érzéseink, gondolataink, terveink.

Beszédünk elárulja, mi húzódik meg az áldozatunk mögött. Szavaink milyensége (1.v.), tartalma (2.v.), eredménye (4.v.) és egyértelműsége (7.v.) alkalmas szempontok az önvizsgálatra. Ugyanígy megvilágítja szívünket az, ahogyan a hozzánk intézett beszédet, intést fogadjuk (5. és 10.v.).

Ámósz próféta (Ám 5:21–24) és Mikeás próféta (Mik 6:6–8) ítélete lesújtó lehet; de ha az Úr Jézus Lelke lakik a szívünkben, Ő megszenteli áldozatunkat.

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.