Igehely: Jsir 3:21–24 Kulcsige: Jsir 3:21 „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek.”
Jeremiás a nehéz napokban újra átgondolta Isten irgalmát, amely nem fogyatkozik el. A nehéz élethelyzet igen mély csüggedést okozott, az előbbi igeszakaszban ilyeneket olvashattunk: kavics-ebéd, hamu, békétlenség, elfeledett jólét, nyomorúság, hontalanság, üröm, méreg stb.
A reménytelen helyzetben az segít, ha újra Isten jóságára, irgalmára, kegyelmére gondolunk. Úgy éled a reménység, ha ezek éltetik: először is Isten változhatatlan szeretete: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk” (22.v). Isten szeretete olyan alap, amely nem inog meg a nehéz időkben. Szeretete gyógyító, felemel a szenvedésben, a letipró hatalmaskodás ellen védőfal – ezt Jeremiás személyesen megtapasztalhatta.
Külön megerősítést, bátorítást jelent Isten minden reggel megújuló nagy hűsége (23.v.). Ha a mi hűségünk alábbhagy is, az Istené soha! „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, ő magát meg nem tagadhatja” (2Tim 2:13). Hűsége az ige által újul meg minden reggel, a vele való csendességünkben. Megújuló hűségében nincsenek kiesések. Ahogy a harmat leszáll minden reggel, úgy érkezik a megújító kegyelem, olyan mértékben, amilyenre szükségünk van rá.
Az újra gondoláskor összpontosítanunk kell maradandó és örök osztályrészünkre (24.v.) „Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban.” Az osztályrész vagy részesedés, a valakit megillető rész, örökség. Itt nem egy bizonyos rész Istenből, hanem Ő maga. A nehéz időkben ez a tudat emel fel: „Uram, te vagy osztályrészem és poharam.” A csendességünkben ez csodálatos vallástétel vagy imádság Isten felé, ugyanakkor megerősítő szavak saját magunk felé: „Ezt mondom magamban” (24.v.). Nagyon fontos, hogy mit mondasz Istennek a nehéz napokban, és milyen vallástétel visszhangzik szívedben: mit mondasz önmagadban?
„Mily üdvös tudnom: Jézus enyém. Ennek felettébb örvendek én. / Örökség vár rám, mennyei rész. Lelkem ujjongva fölfelé néz. / Örökre zengem ez éneket: Jézusban leltem az üdvömet. / Boldogan vallom: Jézus enyém! Irgalmát áldom örökre én!”(HH 506.)
Tőtős János
Köszönjük meg a remény horgonyának lélekmentő erejét! – Zsid 6:18b–19
A gyülekezet: a megbízatásukat jól teljesítők közössége – ApCsel 20:13–38 (ApCsel 20:24)
Buzgó imádság ... a meghallgatásra várva
Igehely: Jak 5:13–20 Kulcsige: Jak 5:16 Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”
Minden élethelyzetben illik hozzánk a buzgó, kitartó imádság: „Lélekben buzgók legyetek” (Róm 12:11).
A dicséret imádságot, imádatot jelent, és buzgóság kell jellemezze. Örömünk és hálánk kifejezése az imameghallgatásért énekekben, dicséretekben. De imádság száll a szenvedés, betegség idején is az Úrhoz. Ima a gyülekezet véneivel, akár megkenetéssel egybekötött imádságok. Jakab apostol fontosnak tartja, hogy a megkenetést a gyülekezet vénei jelenlétében és általuk történjen, amennyiben erre sor kerül. A bűnbánatnak és a bűn megvallásának is méltó helye kell legyen életünkben. Hiszen lehet a betegség vagy szenvedés bizonyos bűnök következménye is, ami alól a Fájdalmak Férfia, Jézus Krisztus felszabadít. A szenvedők, a betegek igen erős adventi reménységben várják a gyógyulást.
Krisztus helyettes áldozata által igazul meg az ember, és lehet igazzá Isten előtt hit által. Így tölti be nagy erő, hit és buzgóság a könyörgést. A nagy erő mindig Isten Lelkének az ereje. Illés próféta meg volt győződve, hogy amit imádságban kér, Isten megadja. Nagy imakérései Isten megdicsőülését célozták meg, akár abban, hogy ne legyen eső, akár abban, hogy legyen eső. Ezek szó szerinti imameghallgatások. Pál arra tereli figyelmünket, hogy Isten „véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérni tudnánk, vagy elgondoljuk a bennünk munkálkodó erő szerint” (Ef 3:20, Károli). A bennünk munkálkodó erő Isten Lelkének az ereje. Nemcsak az akadályhegyek tengerbe parancsolása, de az igazságtól eltévelyedettek megmentése, az érettük való buzgó könyörgés is óriási győzelmet hoz. Buzgó könyörgésünk által Krisztus megmentő szeretete találja meg ebben az adventben szeretteinket, barátainkat, akik eltévedtek az Igazságtól!
A reménységben, hogy imameghallgatásban részesülünk, legyen kitartó a várakozásunk! Atyánk nem szűkmarkú, hanem minden elgondolásunk felett megáld meglátogatása alkalmával. Merjünk nagy dolgokat kérni tőle!
„Az Úr meghall imát, jóvolta ez, nem érdem.
Meghallgat engem is, csak hittel közeledjem.” (HH 75.)
Tőtős János
